Félig üres padsorok előtt beszélt Netanjahu az ENSZ Közgyűlésben
Benjamin Netanjahu izraeli miniszterelnök idén is beszédet mondott az ENSZ Közgyűlésben, ám a helyszínen sok padsor üresen maradt. A miniszterelnök arról beszélt, hogy a Hamász 2023. október 7-i terrortámadásáról a világ hajlamos megfeledkezni, és vitatják Izrael önvédelemhez való jogát.
Beszédében „erkölcsi gyáváknak” nevezte a kivonuló diplomatákat, bírálta az európaiak tehetetlenségét az iszlám szélsőségességgel szemben, a gázai népirtásról szóló híreket pedig az évszázad hazugságának nevezte. A globálisan növekvő Izrael-ellenességért és antiszemitizmusért többek között Katart és az al-Dzsazíra közvetítését tette felelőssé.
Kiemelte azt a „nyolcadik frontot”, amelyen Izrael harcol, és amelyet az igazságért folytatott háborúnak nevezett. Beszédében hangsúlyozta, hogy hadserege katonai sikereket ért el, és hogy az izraeli nép egységben állt ki állama mellett.
A miniszterelnök előre tudhatta, hogy hallgatósága korlátozott lesz, így beszéde elsősorban az izraeli választóknak szólt, akik egy hónap múlva járulnak az urnák elé. Szavaiban sok igazság volt, összességében mégis egy kozmetikázott valóságot mutatott.
Miközben a háború katonai sikereit saját kormányának tulajdonította, a bírálatokat és a szerinte igaztalan vádakat kivétel nélkül Izrael-ellenes, antiszemita megnyilvánulásként értelmezte. Ha egy vezető az „az állam én vagyok” szellemében jár el, akkor az államot és a kormányt érő vádak is elsősorban neki szólnak.
Netanjahunak igaza van abban, hogy a népirtás vádja ellen küzd, és arra emlékeztet, hogy ez a háború sem úgy kezdődött, hogy Izrael hódító szándékkal támadta volna meg valamelyik szomszédját. Izrael a létéért küzd, egy példátlan terrortámadásra válaszolva indította el a gázai háborút, és ezt a szörnyűséget valóban relativizálja a világ jelentős része.
A Hamász elleni harcban azonban nem klasszikus terrorcsoportról van szó, hanem olyan mozgalomról, amely a terror eszközeivel, de egy nép jogaiért küzd, így széles körű lakossági támogatásra épül. A terror elleni háborúban nincs arányos katonai válasz, mert elmosódnak a határvonalak civil és harcos között.
Ha ezeket az érveket nem Netanjahu sorolná, a hatásuk is más lenne. Az ő szájából azonban az igazság is hamisan cseng. A mostani globális antiszemitizmus és Izrael-ellenesség jórészt az ő miniszterelnökségének a következménye. Kormányzása alatt Izrael fájdalmas nemzetközi elszigeteltségbe került.
Olyan miniszterelnök, aki alatt megszakadt az izraeli-palesztin tárgyalásos rendezési folyamat, fokozódott a telepek építése a megszállt ciszjordániai területeken és Kelet-Jeruzsálemben. Hatalomba engedte a legdurvább szélsőjobboldalt, szabadjára engedte a telepes erőszakot, megosztotta saját népét, és mindent megtett a demokratikus jogállam felszámolásáért.
Minderről az ENSZ Közgyűlésben szót sem ejtett, ahogy a nemzeti egységről szóló állításai is túlzóak. Izrael nemcsak példátlanul elszigetelt, hanem megosztott is, és ez is az ő kormányzásának következménye. Saját felelősségéről sem a terrortámadás, sem a túszok kiszabadításának elszabotálása, sem más ügy kapcsán nem beszélt.
Bárki is következzen Netanjahu után, hosszú és rögös út vezet odáig, hogy Izraelt a világ újra a Közel-Kelet egyetlen demokráciájának tekintse, és hogy az izraeli miniszterelnök ENSZ-beli beszéde alatt ne vonuljon ki tüntetőleg a hallgatóság tetemes része.
