A politika gyorsabb, mint az állam
Az új kormány első hónapjaiban szinte mindenre rá lehetett mondani, hogy még korai. Szeptemberre ez kevésbé tartható. Négy-öt hónap után kezd szétválni az örökség és a saját működés, és lassan kiderül, mi az, amihez elég volt a politikai irányváltás, és mi az, amihez az államnak is meg kell mozdulnia.
Az elmúlt hónapokban két különböző sebességű országot láttunk. Az egyik meglepően gyors volt: megalakult a kormány, megváltozott a külpolitika hangja, néhány hét alatt rendeződni kezdett Magyarország viszonya Brüsszellel és több európai partnerével. Május végén az Európai Bizottság 16,4 milliárd euró korábban befagyasztott uniós forrás felszabadításáról állapodott meg a magyar kormánnyal. Jó néhány konfliktust nem kellett megoldani, elég volt abbahajtani. Ez utólag kellemetlen fényt vet arra, amit korábban geopolitikai szükségszerűségként adtak el.
A 16,4 milliárd eurónál is érdekesebb, mi kellett a hozzáférhetővé válásához: a megállapodást jogállami, korrupcióellenes és intézményi változások előzték meg, a forint pedig már a hírre erősödött. Rendszerváltás majd abból lesz, ha ez egyszer akkor is így marad, amikor a kormány már nem foglalkozik vele naponta.
Itt kezd lassulni a történet, mert az állam nem választási plakát, amit másnap le lehet cserélni. Az első hónapokban még épült az apparátus, szeptember elején is pontosították a miniszteri feladat- és hatásköröket, miközben máshol már lezajlottak a vezetőváltások. A NAV élére például augusztus végén nyilvános pályázat után került új elnök. Ennek örökölt oka is van: egy szakember április 12. előtt nem feltétlenül engedhette meg magának, hogy az ellenzéknél kopogtasson. De néhány hónap után ez már kevés magyarázat.
Tizenhat év alatt nemcsak vezetők cserélődtek és törvények születtek: az állam megtanult egy működési módot. Mikor jobb várni, mikor veszélyes önállóan dönteni, mikor célszerű kitalálni a politikai kívánságot. Ezt nem lehet kinevezéssel megszüntetni. A legnehezebb feladat az lesz, hogy a kormány olyan államot rakjon össze, amely egyszer majd neki is nemet mond.
Az elszámoltatásnál ez még kellemetlenebb. Lesz olyan ügy, amelyből nem lesz vádemelés, és lesz felmentés is. Ezt is el kell viselni. A jogállamnak éppen ott van értelme, ahol már zavarni kezd. A média dolga közben egyszerűbb: nem felejteni, elővenni újra a szerződéseket, a pénzeket, a döntéseket, és kibírni, ha a bíróság nem arra jut, amire a kommentmező már hónapokkal korábban.
A gazdaságban prózaibb lesz a mérce. Az előző kormányzás alatt a vállalatoknak ársapkákkal, különadókkal és közvetlen kormányzati beavatkozásokkal is számolniuk kellett. Az új kormány piacgazdaságot ígér, de az első saját költségvetés többet mond majd el erről, mint bármelyik program. A végén minden politikai mondat mellé oda kell írni egy számot.
A médiában gyorsabban változott a levegő. A korábbi kormánypárti médiarendszer egy része elvesztette finanszírozási környezetét, a közmédia intézményi átalakítása viszont külön történet maradt. Júniusban elfogadták a médiatörvény módosítását, amely új szerkezetet és új vezetőválasztási rendszert írt elő, nyáron pedig szakmai egyeztetés indult a közmédia következő működési modelljéről. A levegő gyorsabban változott, mint a közszolgálat.
Amihez elég volt politikai irányt váltani, azon nagyjából túl vagyunk. Most azok a dolgok következnek, amelyekből nehéz jó sajtótájékoztatót csinálni. A Tisza-szigeteknek a kampány alatt világos volt a dolguk, szeptemberben viszont már kevésbé magától értetődő, mire való egy ilyen hálózat. Az egyik válasz az önkormányzati terep: a testületi ülések nyilvánosak, a helyiek rendszerint jobban tudják, mi történik a saját településükön. A decentralizáció nagy része körülbelül így néz ki.
Valószínűleg az egyik legnehezebb örökség az lesz, hogy tizenhat év alatt mindenki megszokta: a fontos válasz előbb-utóbb Budapestről érkezik. Egy főosztályvezetőnek úgy kell döntenie, hogy előtte nem kérdezi meg, mit szeretnének odafönt. Egy szerkesztőnek adásba kell tennie valamit, aminek a kormány nem örül. Aztán másnap mindketten bemennek dolgozni. Ha minden jól megy, ebből nem lesz hír.
