Lazítanának a múzeumok évtizedes klímaszabályain
Az észak-amerikai múzeumok egyre nagyobb része vizsgálja felül az évtizedek óta alkalmazott szigorú hőmérséklet- és páratartalmi előírásokat. A cél nem a műtárgyvédelem gyengítése, hanem az, hogy az intézmények a gyűjtemények tényleges igényeihez igazodva csökkentsék energiafogyasztásukat és környezeti terhelésüket.
Évtizedeken át szinte megkérdőjelezhetetlen szabálynak számított, hogy a kiállító- és raktártereket nagyjából 20–22 Celsius-fokon és 50 százalék körüli relatív páratartalom mellett kell tartani, legfeljebb két Celsius-fokos, illetve öt százalékpontos ingadozással. Az 1970-es évek londoni múzeumai számára kidolgozott irányelvek idővel nemzetközi normává váltak, és sok esetben a műtárgykölcsönzési szerződésekbe is bekerültek, függetlenül az adott múzeum éghajlati környezetétől.
Az utóbbi években egyre több konzervátor és múzeumi szakember kérdőjelezi meg, hogy valóban minden gyűjtemény és műtárgy esetében ugyanazokat a szűk határértékeket kell-e fenntartani. A változtatás egyik oka az energiafogyasztás: a fűtési, hűtési és szellőztetési rendszerek egy múzeum teljes energiafelhasználásának akár 60–70 százalékát is kitehetik. A klímaberendezések folyamatos csúcsteljesítményen működtetése költséges, és jelentős szén-dioxid-kibocsátással jár.
A szemléletváltás egyik alapdokumentuma a nagy nemzetközi múzeumok igazgatóit tömörítő Bizot-csoport 2015-ben elfogadott, majd 2023-ban átdolgozott Green Protocolja. Ez nem új, kötelező számokat akar a régiek helyére állítani, hanem azt javasolja, hogy a megfelelő környezeti feltételeket a műtárgy anyaga, állapota, korábbi környezete, az épület adottságai és a helyi éghajlat alapján határozzák meg. A protokoll mögötti kutatások szerint a legtöbb gyűjtemény a korábban feltételezettnél szélesebb hőmérséklet- és páratartományt is károsodás nélkül elviselhet.
A változás egyik központja Los Angeles. A Getty, a Los Angeles County Museum of Art, a Museum of Contemporary Art, a Hammer Museum és a Hauser & Wirth idén közösen vállalta, hogy a Bizot Green Protocol elvei szerint alakítja át gyakorlatát. A Getty például bizonyos kölcsönadott műtárgyaknál már 40 és 60 százalék közötti relatív páratartalmat, illetve 15 és 25 Celsius-fok közötti hőmérsékletet is elfogadhat, ha ez az adott mű számára biztonságos. Az érzékeny tárgyaknál külön mikroklímát írhatnak elő, a sérülékeny műveket pedig továbbra sem adják kölcsön.
Más észak-amerikai intézményeknél már az energiamegtakarítás is mérhető. A Maine állambeli Portland Museum of Art a módosított klímaparaméterek próbaüzeme alatt mintegy 9,5 százalékkal csökkentette energiafelhasználását. A Royal Ontario Museum Torontóban egy bővítés előkészítésekor vizsgálta felül korábbi gyakorlatát, az Art Bridges Foundation pedig huszonöt múzeum kölcsönzési feltételeinek átalakításában vett részt. Jövőre további harminc intézmény csatlakozik a kapcsolódó szakmai programhoz.
A szigorú klímaelőírások enyhítése a műtárgykölcsönzéseket is megváltoztathatja. Azok a kisebb múzeumok, amelyek eddig nem tudták garantálni a minimális hőmérséklet- és páratartalom-ingadozást, gyakran eleve kiestek a nagy nemzetközi kölcsönzésekből. A rugalmasabb, műtárgyanként meghatározott követelmények ezért nemcsak energiát takaríthatnak meg, hanem szélesíthetik azoknak az intézményeknek a körét is, amelyek jelentős műveket mutathatnak be.
A változtatás csak ellenőrzött körülmények között biztonságos. A megfelelő mikroklíma elvesztésének veszélyére példa Andrej Rubljov 15. századi Szentháromság-ikonja. A művet 2023-ban Vlagyimir Putyin döntése alapján a moszkvai Tretyakov Galériából az orosz ortodox egyháznak adták át, és a Szentháromság–Szent Szergij-kolostorban helyezték el egy különleges klímakamrában. Szeptemberben olyan hírek jelentek meg, hogy a kamra meghibásodott, és a relatív páratartalom egy időre mintegy 80 százalékra emelkedett, miközben a Tretyakov korábbi vezetése 50–55 százalékos értéket tartott szükségesnek. Névtelen forrásokra hivatkozó beszámolók szerint a három fatáblából álló ikon hordozója deformálódni kezdett. A kolostor egyik forrása vitatta, hogy a mű állapota aggodalomra adna okot; a Tretyakov szakemberei vizsgálni kezdték az ikont.
A Rubljov-eset nem a terjedő múzeumi gyakorlat ellenpéldája. A Bizot Green Protocol ellenőrzött, tudományos mérésekre és az egyes műtárgyak érzékenységére épülő változtatást szorgalmaz. A Getty is fokozatosan, folyamatos adatgyűjtés mellett szélesíti a megengedett tartományokat, és külön kezeli azokat a tárgyakat, amelyeknek továbbra is szűkebb mikroklímára van szükségük. A kérdés inkább az, hogy szükséges-e egy egész épületet éjjel-nappal ugyanolyan szigorú paraméterek között tartani akkor is, ha a gyűjtemény jelentős része valójában ezt nem igényli.
