A zenekar, amelyet Magyarországon még a nevével együtt is elhallgattak
Az 1956-os forradalom után menekült muzsikusokból alakult Philharmonia Hungarica két év alatt eljutott a Carnegie Hallig, Doráti Antallal zenetörténetet írt, miközben a Kádár-rendszer ügynököket küldött rá, nyugati működését egy ideig a CIA titkos kulturális támogatási hálózata is segítette. A zenekar negyvennégy éves történetét idézték fel az Írók Boltjában, ahol bemutatták Szőke Cecília könyvének második kiadását.
„Mi csak arra vágytunk, hogy zenélhessünk” – idézte fel Szőke Cecília a Philharmonia Hungarica egyik egykori tagjának mondatát. A muzsikusok közül sokan úgy indultak el 1956 őszén Magyarországról, hogy azt sem tudták, átjutnak-e a határon, hol tölthetik az éjszakát, lesz-e hangszerük, otthonuk, munkájuk. Három évvel később már a New York-i Carnegie Hallban játszottak.
A kötet először 2006-ban, a forradalom ötvenedik évfordulóján jelent meg. A Gramofon Könyvek most, a hetvenedik évfordulóra készülve adta ki második alkalommal Szőke Cecília munkáját. A bemutatón a szerző mellett Retkes Attila zenetörténész, a kiadó vezetője, Zipernovszky Kornél újságíró, az ELTE kutatója, valamint Schwartz József karmester és kürtművész, a Philharmonia Hungarica egykori tagja beszélt a zenekar történetéről.
Rozsnyai Zoltán fiatal karmester a vonaton és a bécsi menekülttáborban arról beszélt társainak, hogy össze kell gyűjteni a külföldre került magyar muzsikusokat. A Magyar Rádió Szimfonikus Zenekarának, az Állami Hangversenyzenekarnak, a Budapesti Filharmóniai Társaság és a MÁV Szimfonikusok egykori muzsikusai jelentkeztek a meghallgatásra. Némelyiküknek hangszere sem volt.
A felvételi bizottság elnöke Herbert von Karajan volt, mellette Karl Böhm, a bécsi Musikverein és a Konzerthaus vezetői hallgatták a jelentkezőket. A mintegy százhatvan muzsikusból nyolcvanat választottak ki. A Philharmonia Hungarica 1957 májusában mutatkozott be a bécsi Konzerthausban, majd a Musikvereinban. Első koncertjeinek Starker János és Yehudi Menuhin voltak a szólistái.
A bécsi évek nem tarthattak sokáig. Hosszas tárgyalások után a Philharmonia Hungarica 1959-ben a Ruhr-vidéki Marlban talált végleges otthonra. A német szövetségi állam befogadta, és két másik, a háború utáni meneküléshez kötődő zenekarral együtt közvetlenül támogatta.
Schwartz József 1959-ben, huszonegy évesen került a zenekarhoz. Abban az évben a Philharmonia Hungarica már nagyszabású, hat országban, nyolcvanhét koncertből álló turnén vett részt, október 23-án pedig a Carnegie Hallban adott ünnepi koncertet Doráti Antal és Rozsnyai György vezényletével.
– Alig tudtunk fújni a meghatottságtól. Annyira közel volt még 1956 – idézte fel Schwartz József. A Philharmonia Hungarica koncertjein rendszeresen játszott Bartókot, Kodályt, Lisztet, Dohnányit, Weinert, Szervánszkyt, Hubayt és más magyar szerzőket. Több mint kilencven turnéján a magyar zenekultúra szabad követe volt – miközben Magyarországon hivatalosan még a nevét sem lehetett kimondani.
Szőke Cecília a könyvhöz huszonkilenc oral history interjút készített. Munkáját Kustár Andrásnak, az együttes archívumát évtizedeken át gondozó muzsikusnak a dokumentumgyűjteménye alapozta meg.
Miközben a magyar állambiztonság megfigyelte, ügynökökkel vette körül és próbálta hitelteleníteni a zenekart, Nyugaton politikai jelentőséget is tulajdonítottak a fennmaradásának. A szovjet kulturális terjeszkedést ellensúlyozó Congress for Cultural Freedom a Philharmonia Hungarica badeni működését egészen az együttes 1959-es marli letelepedéséig finanszírozta; csak évekkel később derült ki, hogy a támogatáshoz fedőalapítványokon keresztül a CIA biztosította a pénzt.
A Kádár-rendszer nemcsak megfigyelte, hanem meg is próbálta kitörölni a hazai nyilvánosságból a zenekart. Felvételeit nem játszotta a Magyar Rádió, nevét a magyarra fordított zenei lexikonokból is kihúzták.
Doráti Antal már a kezdetektől felismerte az együttes lehetőségeit. A Philharmonia Hungarica legnagyobb vállalkozása is az ő nevéhez fűződik: 1970-től három és fél év alatt elsőként rögzítették lemezre Joseph Haydn összes, 104 szimfóniáját. A sorozat két aranylemezt és számos nemzetközi hanglemezdíjat kapott, több mint kétmillió példányt értékesítettek belőle.
A társulat negyvennégy év alatt több ezer koncertet adott, és több mint 360 hanglemezfelvételt készített. A vasfüggöny leomlásával megszűnt az a különleges történelmi helyzet, amely állami támogatását indokolta. A Philharmonia Hungarica mögé azonban senki nem állt. A támogatás megszüntetése után 2001-ben feloszlott.
A Philharmonia Hungarica Magyarországon először 1990-ben léphetett fel. A hazatérő koncertet Yehudi Menuhin vezényelte a Kongresszusi központban. Az eredeti mesterszalagok alapján idén február 20-án jelent meg a Philharmonia Hungarica és Doráti Antal teljes Haydn-szimfónia felvételeinek új, remasterelt kiadása a Decca Classics/Universal Music jóvoltából.
