Kiutasított orosz hírszerzők: a spájzban maradt hálózat
Tíz, diplomatafedésben dolgozó orosz hírszerző kiutasítása önmagában még nem jelent érdemi nemzetbiztonsági eredményt. Ha nem követi folytatás, és a magyar ügynökhálózatot nem számolják fel, az akció szakmai szempontból gyakorlatilag semmit sem ér.
A kiutasított diplomaták tartótisztek voltak. Ha a nekik dolgozó magyar ügynökhálózat érintetlen marad, lényegében csak a műszakvezetőt cserélték le. Az oroszok újabb tartótiszteket küldenek majd, de a nagykövetségen maradt, becslések szerint mintegy tíz hírszerzővel is el tudják látni a hálózat üzemeltetését. Az új emberek némi operatív pihentetés után átveszik a magyar kollaboránshálózatot, és ott folytatják, ahol abbahagyták.
Az itteni muszkavezetőknek az elmúlt években még lehettek olyan illúzióik, hogy nyugdíjaséveik békések lesznek, mivel tevékenységük kedvezett a kormányzati érdekeknek, így lebukás esetén is legfeljebb jelképes következményekre számíthattak. Mostantól viszont egyenes érdekük, hogy gáncsolják a hatalomra kerülő erőket, és még inkább kedvére tegyenek orosz tartóiknak, abban a reményben, hogy lebukás esetén értékes ügynökként megvédik vagy menedéket kapnak Oroszországban.
Ezért a vagyoni elszámolásnál és a vagyonvisszaszerzésnél is sürgetőbb feladat lenne az itteni, oroszoknak dolgozó ügynökhálózat felszámolása – mielőtt az kezdi el felszámolni a magyar kormányzatot, vagy éppen ismét belőlük lesz a magyar kormányzat.
A nyugati partnerszolgálatok számára intő példa 2014: akkor bukott le Kovács „KGBéla”, akiről addigra már a Jobbik-székház takarítónői is tudták, hogy az orosz katonai hírszerzés befolyásoló ügynöke. A Jobbikba beépülve kijutott az Európai Parlamentbe, majd 2009-ben létrehozta a kontinens szélsőjobbosait tömörítő Európai Nemzeti Mozgalmak Szövetségét. A lebuktatása után nem volt hír arról, hogy bárkit is elcsíptek volna az itteni kapcsolatai közül. A nyugatiaknak szóló demonstráció kipipálva, a munka pedig lényegében ott folytatódott, ahol Kovács abbahagyta, csak nagyobb méretekben: magyar oligarchákon keresztül finanszírozták a régió putyinistáit, majd 2022 után lobbiszervezeteken keresztül terítették az orosz birodalmi propagandát Brüsszelben és az Egyesült Államokban. Beszivárogtak az amerikai elnök környezetébe is, arra ösztönözve őt, hogy szüntesse meg Ukrajna támogatását.
A nemzetbiztonsági vizsgálatnak azokat a konkrét kérdéseket kell megválaszolnia, hogy lehetett az elmúlt években az orosz birodalmi érdekeket érvényesíteni sokszor a magyar érdekkel szemben is; hogyan lett 2009-ben egy addig látszólag atlantista politikusból egy Putyinnal folytatott félórás beszélgetés után „Mr. Oroszország”; miért építették le 2014 után a magyar kiberelhárítást; kiknek a műve volt, hogy a nemzetbiztonsági védelem alatt álló közmédia és a kormánymédia putyinista propagandát ontott; hogyan lehetett Magyarország az EU-val és a NATO-val szembeni orosz hibrid hadviselés műveleti bázisa; miért falaztak az oroszoknak, amikor az orosz titkosszolgálat feltörte a teljes magyar külügyi levelezést; miért próbált a kormány együttműködni abban, hogy ráuszítsák a kárpátaljai magyarokra az ukrán nacionalistákat; hogyan tudott FSZB-ügynök beépülni a miniszterelnök-helyettes környezetébe; és miért szaglászott a magyar katonai hírszerzés Kárpátalján olyan célpontok körül, amelyekre utána oroszok lőttek.
Amíg ezekre nem érkezik válasz, és a felelősök nem kerülnek hűvösre, addig érdemi változás nem történt.
