Szilágyi L. József: Káposzta
Aranka néni, a régi hagyományokat őrző asszony, gondosan válogatta össze az otthoni készleteket, hogy elkészítse a hosszú idő után első ünnepi ételét: a töltött káposztát. Az utóbbi évekban, mióta férje elment és lánya távoli földön él, egyre ritkábban vállalkozott nagyobb főzésekre. Az ételt rendszerint a szociális konyha biztosította számára, amely nemcsak a fizikai szükségleteit szolgálta ki, de egyfajta társaságot is adott a magányos napokon.
Most azonban mégis úgy érezte, szüksége van a hagyományra, az ünnepi asztalra, amely telve van emlékekkel. Megírta a bevásárlólistáját, amit a régi családi recept alapján állított össze, hiszen tisztában volt vele, milyen alapanyagokra van szüksége ahhoz, hogy az étkezés méltó legyen az alkalomhoz. Noha hosszú évek óta nem főzött ennyi emberre, az emlékei vezették őt. A lista gyorsan telítődött, mindennel, amire szüksége volt.
A piacon Aranka néni a drágább henteshez ment, hogy a legjobb húsokat szerezze be. Az emlékek felkeltették benne a vágyat: mennyit járt ide a lányával, válogatva a legszebb termékek között. A káposzták ízét is megízlelte a sütemények völgye mellett, és az ő nagymamája tanácsait idézve válogatta a legjobb fejkáposztákat. Ez nem csupán egy vásárlás volt, hanem egy érzelmi utazás a múltba, tele színekkel és ízekkel.
Hazatérve, felkötötte kötényét és nekilátott a főzésnek. A darált húst fűszerekkel keverve apró káposztalevelekbe csavarta a tölteléket; a kicsi, rendezett csomagok váltak az ünnep szimbólumaivá. Az elkészítés során gyakran meg-megállt, hogy átnézze régi fényképeit, amelyek tele voltak boldog pillanatokkal. A családi kötelékek, amik akár egy tál étel köré is fonódhattak, úgy érezték, életre kelnek a képek láttán.
Másnap a fazékban már elkészültek a káposzták. Aranka néni megkóstolta a tölteléket, és önkéntelenül is ráeszmélte, hogy ízében felidéződnek a régi, boldog napok. Huszonnégy adag ételt hordott össze a szociális ebédes dobozaiba, és elindult az ételosztásra. Hamarosan az önkéntesek között találta magát, akiknek a célja az volt, hogy másoknak örömöt adjanak az étellel való megosztással.
Újdonság a közeljövőben
Szilágyi L. József novelláskötete, „Ildikó, szívem és más történetek” tavasszal kerül a boltok polcaira. A szerző szavai szerint a kötet a derű, a komolyság, az abszurd és a valóság keveredéséről szól. Ötven plusz három története szórakoztató és egyúttal mélyen elgondolkodtató. Az élet talán sosem úgy alakul, ahogy azt előre elterveztük, ennek köszönhetően mégis szerethetjük azt.
