Horváth Eve versei: Uralom, káosz és múló pillanatok
A „Make again” című vers egy olyan realitásba taszít minket, ahol minden megfordul, minden visszafele mozog és felborítja az elvárható rendet. Egy augusztusi hóvirág virágzása épp olyan abszurd, mint a kerékpár visszafelé hajtása. A szürrealitást tovább fokozza a háza, ami önmaga falait nyeli el, miközben az egerek papucsokban, darazsak hangszórókban keresnek menedéket. Elbitorolt hatalmak, macskák diktálta abszurd kleptokrácia veszik át az irányítást, és sziszegik: „Make Parnassus great again.” A múlt terhe és a hagyomány bénító árnyéka árnyalja Dorka történetét, akit mindez már az őrület szélére sodort, míg a körülötte lévők még csak észre sem veszik ezt. A hétköznapi brutális elemek, mint a hegedű általi buszmegálló-verekedés, szinte groteszkké válnak a versben, és elgondolkodtatnak: hogyan lehet művészetet teremteni ebben a fejjel lefelé fordult világban?
A személyes harc: az „Eperegy” életképei
Küzdelem, menekülés és az elmúlt idő nyomasztó közelsége. Az „Eperegy” című költemény egy rohanó világ elől menekülő személy vívódásait mutatja be. A múlt szellemei cipők kopogása és válltömött kabátok árnyékában lihegve követik az elbeszélőt, aki azonban elutasítja őket: „Nem vagyok gyerek.” Mégis, ezek az árnyékok makacsul ragaszkodnak hozzá, egy jelképes nyomásként cipókezeket markolva nyakára. A történelem morzsalékai közötti küzdelem során zserbók és piskótatekercsek váltak áldozatokká. A jelenben felbukkanó apa emlékezetképei egy talponálló alkoholos párájában merülnek fel, ahol a néhai apa motyogva kéri verseinek kiadatását. A neoavantgárd ígérete azonban itt is groteszk árnyékot vet, hiszen a halott apa emléke már nem tud felszabadulni Pestre nehezedő nyomás alól.
A világ azonban tovább siet. A pokoli pesti forgatag letaglózó nyomasztása, ahol egy testnevelő fütyülésre késztet és egy egyszerű járókelőből ítélkező válik: mindezek egy kétségbeesett pillanatban csúcsosodnak ki. A múlt, a jelen és jövő szálai egy pillanatig sem találhatják meg a harmóniát ebben a zűrzavaros pestis érában. A végén jelentéktelenné válik, hogy sikerül-e magával vinni a város épületeit vagy álmaiban beültetni egy iguánát a Parlamentbe. Csak az marad, amit a káoszikus mozaikdarabok között találhatunk, a múló üresség érzete.
A nyers realitás költészete
A Horváth Eve versei által felvázolt világ egyszerre kínálja a hétköznapi és az abszurd keserédes elegyét. A lírai én, miközben saját múltja darabkáival birkózik, egy olyan társadalomban próbál helyet találni magának, amely szinte teljesen széthullott logikai és erkölcsi rendjében. Végül azonban mindezek mögött ott rejlik a költészet vágya, amely még a legképtelenebb helyzetekben is megpróbál rendet találni. A költemények nem csupán mesélnek, hanem erőteljes tükröt tartanak a káosznak, amely talán sokak számára túl is valóságosnak tűnik.
Forrás: nepszava.hu/3271126_horvath-eve-versei
