Hősök – Az elhallgatott történetek árnyékában
Nagyanyám emlékei között kutatva egy egyszerű, mégis felettébb zavarba ejtő kérdés bontakozott ki: vajon miért a királyok szobrai meredeznek a hősök terein? Miért azoké, akik birodalmaik pompájában tetszelegve csak azért állhatnak ott, mert alattvalóik számtalan sora vigyázta koronájuk csillogását? És miért nem azoknak állítanak emléket, akik a nincstelenség átkos súlya alatt roskadoztak, vagy éppen lázadni mertek ellene? A válasz egyszerű, mégis döbbenetes: mert a történelem nem más, mint egy ügyetlen, manipulált mese, amelyben a névtelen emberek sosem érdemelnek főszerepet.
Kívül – Az idegenség kemény ölelésében
A születésem földjén, abban az országban, ahol az első lélegzetemet vettem, sohasem voltam több, mint egy kirakós játék tévedésből odakerült darabja. A rendszerek változtak, mint a fák évszakai, de a helyzetem örök maradt: kívülálló, akihez soha nem illettek a szavak. Folyton képtelen voltam megtalálni a helyem ezen a sakktáblán, ahol a bábuk más szabály szerint mozogtak. Talán ha átkelek az Óperencián, valahol megtalálnám a saját hangom. De itt gyökerezik a lábam a földbe, és maradok a kívülállás hideg valóságában, az ismerős idegenség rabságában, ahol mindig idegenként játszom a hazám szerepét.
Irigység – A felszín mögötti árnyak
Saját magam rejtelmeiben elmerülve nehezített rejtvényként fejtegetem, mi lapul meg a felszín alatt. Az emberek túlnyomó része csak simogatja saját arcát a tükör előtt, gondosan kerülve azokat a helyeket, ahol a rések igazságokat fedhetnének fel. Illesztgetik önmagukat: egy képen, amely nemhogy valósághoz, de mások szeme elé vetített illúziókhoz sem igazodik. Mielőttem azonban ezek az emberek – mint egy horrorfilm groteszk jelenetében – pucér bűntudatként, elfojtott megalázottságként és szégyenként mozognak. Mit kezdjek ezekkel a torz formákkal? Mit súghatnak a múlt kifakult képei? Talán csak az irigység marad bennem irántuk, azok iránt, akik könnyedén képesek elszakadni minden valódi gondtól, és akiket nem gyötörnek kételyek a hamis képek vibráló sziluettjei közepette.
Forrás: nepszava.hu/3271112_acel-frida-versei
