Az „aranykor” illúziója
Február utolsó napjain a Magyar Nemzeti Bank épülete egy színpadként funkcionált, ahol a pénzügyi elit és a jegybank dolgozóinak sora egyetlen célt szolgált: Matolcsy Györgyöt méltatni. A 12 évig regnáló jegybankelnök a távozó gesztusokat még egyszer utoljára önmaga dicsőítésére használta, „a jegybank második aranykorának” nevezve a saját irányítása alatti időszakot. Ezt megerősítendő, még egy könyv is készült „12 év a stabilitás szolgálatában” címmel, amely az elmúlt évek pénzügyi küzdelmeit dicsőíti. Az MNB közleménye ezt bensőséges eseményként írta le, ám nehéz elfedni, hogy az ünnepség pusztán a színfalak előtti játszma része volt.
Hol volt az aranykor?
A MNB elnöksége alatt tapasztalt jelenségek – gigainfláció, gigantikus jegybanki veszteségek – semmilyen „aranykor” képét nem festik. Matolcsy évei alatt a hibás pénzügyi stratégiák már önmagukban hatalmas károkat okoztak volna a nemzetgazdaságnak, de a történet nem állt meg itt. Az említett időszak jegybankja a pénzügyi veszteségeken túlmenően egy olyan mértékű korrupciós gépezetet működtetett, amely példátlan mértékben fosztotta meg az államot, és benne az állampolgárokat, a valódi fejlődési lehetőségektől.
A jegybanki alapítványok sötét története
A probléma gyökere a jegybanki alapítványok létrehozásában keresendő, amelyek pénzalapját a devizahitelek forintra váltásából keletkező nyereség adta. Ez a profit – amelyet eredetileg oktatásra, egészségügyre vagy más társadalmilag hasznos célokra lehetett volna fordítani – azonban teljesen más irányba került. A homályos ügyletek, amelyeket céghálón és magántőkealapokon keresztül folytattak, tízmilliárdokat irányítottak át személyes haszonszerzés céljából. A jegybanki vagyon kezeléséhez pedig Matolcsy fia is hozzájárult, amely még sötétebb árnyalatot vet az alapítványi történetre. Dubaji, New York-i luxuslakások, tengerparti villák – ennek a látszólagos „aranykornak” ezek lettek a valódi szimbólumai.
Nyomozás árnyékában
Az Állami Számvevőszék által feltárt adatok alapján nyomozás indult, és bár sokan kételkednek abban, hogy a felelősök bíróság elé kerülnek, a pénz eltűnése méreteiben annyira elképesztő, hogy azt aligha lehet figyelmen kívül hagyni. Az idő eldönti, hogy valóban felelősségre vonják-e azokat, akik mindezt előidézték, de a társadalmi igazságtételhez vezető út Magyarországon hosszú és kétséges.
Az ország elveszett lehetőségei
A történet nem csak a jegybanki visszaélésekről szól. Az elmúlt évek a rendszerváltás utáni időszak valószínűleg legsötétebb fejezetei közé tartoznak. Az MNB helyzete egy nagyobb képet tükröz, ahol a NER (Nemzeti Együttműködés Rendszere) szereplői hasonló visszaéléseket követtek el minden szinten. Hatvanpusztai birtokok, magángépek, jachtok, balatoni villák – mindezek a közösség erőforrásainak újraformázását jelentették magáncélokra.
Egy ígéret elsikkadása
A 2010 utáni időszak lehetett volna Magyarország újjászületésének ideje, ám a lehetőségek ablakát szándékosan becsapták. Az „aranykorról” szóló narratíva helyett az ország sötét szakaszokat élhetett meg, ahol a közpénzeket magánérdekek oltárán áldozták fel. Matolcsy korszaka nem egy fényes út, hanem a sötétség mély gödre lett, amelyre hosszú ideig emlékezni kell.
Forrás: nepszava.hu/3273491_aranykor
