Megszűnik a tanárképzés a Nemzeti Közszolgálati Egyetemen
Az Oktatási és Gyermekügyi Minisztérium bejelentette, hogy megszünteti a tanárképzést a Nemzeti Közszolgálati Egyetemen. A Nemeskürty István Tanárképző Karon a képzés tavaly szeptemberben indult el, azzal a céllal, hogy a semmilyen múlttal és hagyománnyal nem rendelkező intézményben reformálják meg a pedagógusképzés egész rendszerét.
A képzést a kezdetektől szakmai kétkedés övezte, mivel szorosan a középiskolai NAT-hoz igazodott, lényegében ahhoz igazítva kívánta megújítani és vonzóbbá tenni a tanári szakmát. Az elképzelések szerint elég lett volna, ha az egyszerű középiskolai tanár az alap érettségi szaktárgyi tudás birtokában van, az emelt szintű felkészítést pedig az végezte volna, aki részt vett egy továbbképzésen.
Az intézményválasztás önmagában is árulkodó: a Fidesz abban a felsőoktatási intézményben próbálta elvégezni ezt a munkát, ahol nagy számban képeznek engedelmes egyenruhásokat. A ki nem mondott cél az volt, hogy olyan új tanári „elitkülönítményt” képezzenek, amely nem vonja kétségbe a párt által képviselt nemzeti ideológiát.
A pedagógusképzés megújításának környékén feltűnt Takaró Mihály, az Orbán-rendszer kultúrpolitikájának meghatározó alakja is, aki az egri Eszterházy Károly Katolikus Egyetemen is beleszólt a szakmai munkába. A 444-nek nyilatkozók szerint kifejtette: a kortárs írókat nem kedveli, a Nyugatot jelentéktelen lapnak tartja, Radnóti és Molnár Ferenc pedig zsidó írók voltak. A Kosztolányi-féle nyugatos irodalmat ki akarta purgálni az oktatásból, hogy a keletkező űrt betölthesse a szerinte világhírű Herczeg Ferenc.
Az NKE pedagógusképzésén az oktatók és hallgatók olyan privilégiumokban részesültek, amiről az évszázados hagyományokkal rendelkező ELTE-n álmodni sem mernek. Utóbbi helyen leromlott épületekben, megalázóan alacsony bérekért hatalmas tanulói létszámok mellett próbálják tartani a színvonalat, míg a közszolgálati egyetemen többszörös fizetésért, csillogó termekben, kis csoportokban folyt a munka. Az oktatóknak nem kellett a hagyományos tudományos ranglétrával bajlódniuk, az egyetem szenátusa szabadon osztogathatott egyedi „közszolgálati” – például docensi – titulusokat az óraadóinak, amennyiben azok „országos szakmai elismertségének örvendenek”.
A diákok is kitüntetett bánásmódban részesültek: a tanárszakosok havi 150 ezer forintos Nemeskürty-ösztöndíjat kaptak, ha vállalták, hogy az oklevelük megszerzését követő egy éven belül dolgozni kezdenek egy magyar iskolában. Az első évben ingyen járt a kollégium, és az itt töltött szemeszterek nem számítottak bele az állam által finanszírozott félévek számába, így később is tanulhattak ingyen, akár egy másik intézményben.
A minisztérium úgy döntött, hogy a diákok érdekeit szem előtt tartva méltányosan és jogszerűen vezényli le a kar megszüntetését. Ugyanakkor nyilvánvaló, hogy a pedagógusképzésben sok a sürgős tennivaló, és még nem látszik, hogy a minisztérium mit kezd ezzel a területtel.
