Kígyót és trópusi pókot tartott a Szőlő utcai javítóintézet alagsorában Juhász Péter Pál
A Budapesti Javítóintézet bezárásával egy időben, egy ottani alkalmazott, Proics Lilla, tapasztalatairól számolt be a Partizán adásában. Az intézmény zárttá válása miatt szerinte benn, a falakon belül olyan események történhettek, amelyeket a külvilág számára elképzelhetetlen volt. Proics két hónapon keresztül dolgozott nevelőként a Szőlő utcai intézetben, és az intézmény bezárását követően része lett a nevelői stáb azon tagjainak, akiket azonnal elbocsátottak.
Kovács-Buna Károly, a javítóintézet megbízott igazgatója, aki Proics Lillát alkalmazta, néhány héttel azelőtt került a helyzet középpontjába, hogy nyilvánosságra kerültek az intézet belső visszaéléseire utaló felvételek. Ezek a videók többek között a vezető agresszív viselkedését mutatták, ahol tárgyakat hajigálva bántalmazott fiatalkorúakat.
A Szőlő utcai javítóintézetben dolgozó nevelők többsége nem rendelkezett pedagógusi végzettséggel, ám Proics Lilla szerint nem ez határozza meg az alkalmasságot, hanem a megfelelő hozzáállás és empátia. Ő maga is átment a szükséges alkalmassági vizsgálatokon, melyek során megpróbálták felmérni, mennyire tudja a neveltekhez empatikusan közelíteni.
Proics beszámolója alapján a házirend külön előírta, hogy a fiúk csak vezetéknevükön szólíthatók, míg a nevelőket néniként vagy bácsiként kell emlegetni. Az intézmény belső légköre azonban ellentmondott ezeknek az irányelveknek. Egy alkalommal Kovács-Buna Károly azt nyilatkozta, hogy a nevelés egy hatalmi kérdés, ahol az akarat kényszerítése szükséges, és az empátia egyfajta kár, amely a gyerekek ellenállását eredményezheti.
A Szőlő utcai intézet története során sok nevelő kapcsán többször felmerült a gyanú, hogy fizikailag bántalmazták a gyerekeket. Proics Lilla emlékezett egy alkalomra, amikor az ő második munkanapján hallotta, ahogy egy fiú pofont kapott a mosdó megtagadásáért. Közben a bv-parancsnok is hangsúlyozta, hogy tiltanak mindenféle erőszakos cselekedetet a fiatalokkal szemben, azonban ennek ellenére az ilyesmi megtörtént, és a felelősöket sok esetben elbocsátották.
Már 2025 nyarán a hatóságok tudomására jutottak olyan felvételek, amelyek Kovács-Buna Károly agressziójára utalnak. Mindezek ellenére a fiatalok Juhász Péter Pált sokkal kedvezőbb megítéléssel illették. Az ő módszerei ellentétben álltak Kovács-Buna szemléletével, számos programot szervezett, sőt, egzotikus állatokkal, például kígyóval és trópusi pókkal szórakoztatta a fiúkat az alagsorban.
Az állatok Juhász Péter Pál letartóztatása után is az épületben maradtak, míg Proics már nem léphetett be az alagsorba. Az intézményben történt visszaélésekről szólván, sok volt nevelő megerősítette a bántalmazásokról szóló gyanúkat. Az intézmény zárása előtt sok fiút áthelyeztek más intézményekbe; Proics mesélte, hogy a bentlakó gyerekek félévi vizsgáikat sem tudták megfelelően befejezni.
A javítóintézet bezárásáról szóló rendelet 2026. január 20-án jelent meg, és a kedd reggeli állománygyűlésen számos dolgozó távozott feldúlt állapotban. Azok a nevelők is, akik évek óta dolgoztak az intézményben, egyre inkább gyanút fogtak az intézet zártságával kapcsolatosan, mely a nevelési gyakorlatok átláthatatlanságát eredményezte. Az elmondások szerint sokan attól tartottak, hogy a gyerekek és a dolgozók sorsa az intézmény bezárásával továbbra is kérdőjeles marad.
