Baka András: Az ügyészség megítélése mélypontra jutott
Rendhagyó módon kért megszólalási lehetőséget az Országgyűlés hétfői ülésén Baka András köztársasági elnök, aki napirend előtti felszólalásában a közjogi intézményrendszert érintő aktuális ügyekről beszélt. Az államfő szerint a megszólalás jogával is súlyt kívánt adni annak, hogy Magyarország mielőbb visszatérhessen a demokratikus működéshez, ami a parlamenti gyakorlatban szokatlan lépés.
Baka András kijelentette: az ügyészség megítélése mélypontra jutott, és az a közvélekedés, hogy bizonyos szint fölött megakadt az igazságszolgáltatás. Ez súlyos következménnyel jár a több ezer ügyészre és ügyészségi dolgozóra, bár ők nem felelősek azért, hogy az intézmény tekintélye megrendült. Hozzátette: a helyreállítás az állam tekintélyét is érinti, azt, hogy a törvényi keretek között mennyire képes érvényesíteni a jogot.
Az államfő elmondta, hogy az ügyészség állapota ma rendkívül rossz, még saját jelenlegi vezetői szerint is. A szervezeten belül, különösen a Legfőbb Ügyészségen és a Központi Nyomozó Főügyészségen példátlan, kívülről is látható zavar tapasztalható. Az új legfőbb ügyész feladata az lesz, hogy világos szakmai követelményeket állítson, rendkívüli eltökéltséggel és határozottsággal biztosítsa a törvényes működés feltételeit, helyreállítsa a felelősség rendjét, és olyan intézményi kultúrát teremtsen, amelyben az ügyész számára a szakmai meggyőződés és a törvény az egyetlen igazodási pont.
A Sándor-palota délelőtt közölte, hogy az államfő a jelöltek széles körére kiterjedő, alapos tájékozódást követően dr. Szathmáry Zoltánt találta az ügyészi szervezet legfőbb vezetői tisztségének betöltésére a legalkalmasabbnak. Baka András szerint a jelölést példátlanul széles körű szakmai konzultáció előzte meg, és arra a következtetésre jutott, hogy az ügyészségen belüli viszonyokban semmi sincs úgy, ahogy látszik.
Szathmáry Zoltán 2025 januárjáig fővárosi fellebbviteli főügyészhelyettes, megbízott főosztályvezető ügyész volt, akit Polt Péter akkori legfőbb ügyész áthelyezett a Legfőbb Ügyészség Informatikai Főosztályához, és egyidejűleg kinevezett főosztályvezető ügyésszé. Az államfő azt mondta róla, hogy szándékosan a Legfőbb Ügyészség negyedik vonalából jelölte, mert ő belülről ismeri az ügyészség működését, a szabályokat, a gyakorlatokat és az emberi viszonyokat.
Baka András fontosnak nevezte a Legfőbb Ügyészség és a Központi Nyomozó Főügyészség közötti szakmai kapcsolat rendezését, de nem tagadta, hogy az ügyészi szervezetből ma menekülés zajlik, magát a szervezetről pedig több ügyben is számos belső és külső vizsgálat van. Felszólította az ügyészséget és a Nemzeti Vagyonvisszaszerzési és Vagyonvédelmi Hivatalt, hogy szorosan működjenek együtt a törvényesség és a közvagyon védelmében.
Az utóbbival kapcsolatban leszögezte: minden külső nyomástól és megfélemlítéstől mentesen, a munkát végzőket az államnak meg kell védenie. Hozzátette, hogy a múlt értékelése csak jogállami eszközökkel lehetséges, de a közpénzzel és közhatalommal való visszaélésnek, a korrupciónak következménye kell, hogy legyen.
Az államfő az alkotmánybírósági törvény múlt héten elfogadott, már aláírt módosításával kapcsolatban is ismertette észrevételeit. Kiemelte: rendkívül fontos, hogy az Alkotmánybíróság a lehető legszélesebb tekintélyt és közbizalmat élvezze, függetlenségéhez és hiteles, autonóm működéséhez pedig semmiféle kétség ne férhessen. Álláspontja szerint az alkotmánybírók megválasztásánál szükséges, hogy a jelölési eljárásnak jogi garanciái legyenek, a tagok kiválasztása a politikai, hivatásrendi és civil szervezeti álláspontok figyelembevételével történjen, és kiegyensúlyozott összetételű legyen a testület.
Baka András hangsúlyozta: azért írta alá a törvényt, és azért nem emelt kifogást ellene, mert a szóban forgó garanciarendszer nem feltétlenül a törvényi szabályozás kérdése, azt a jövőbeni alkotmányozás során kell kialakítani. Aggályosnak nevezte ugyanakkor, hogy a törvény részletesen meghatározza, miként választja meg az Alkotmánybíróság saját tagjai közül az elnökét, holott a testület függetlenségét és működésének autonómiáját jobban erősítette volna, ha e kérdés rendezését az Ab saját belső működési szabályaira, ügyrendjére bízza. Megemlítette, hogy indokolt lehet a szabályozást a 2011 előttihez hasonlóan kialakítani, a jelenlegit átgondolni, adott esetben módosítani.
