AI-gyanú miatt lekerült a Goncourt-listáról az ősz egyik legnagyobb francia könyvsikere
A Goncourt Akadémia törölte első válogatásából Thélyson Orélien C’était ça ou mourir című regényét, miután a művel kapcsolatban plágiumvádak és mesterségesintelligencia-használatra utaló elemzések jelentek meg. A szerző tagad, a kiadó óvatosságra int, az ügy pedig az irodalmi világ egyik legkényesebb kérdését nyitotta újra.
A döntés szeptember 25-én született. A Goncourt Akadémia korábban feltárt plágiumokra, valamint kutatók és újságírók elemzéseire hivatkozott, amelyek alapján valószínűnek tartja, hogy a szöveg jelentős része mesterséges intelligencia közreműködésével készülhetett. A haiti származású, Kanadában élő író ezt határozottan tagadja. A regény néhány hét alatt mintegy 35 ezer példányban fogyott Franciaországban, elnyerte a Fnac regénydíját, és több mint húsz országba adták el a fordítási jogait.
A botrány szeptember 21-én kezdődött, amikor egy anonim X-fiók azt állította, hogy a Pangram nevű AI-detektor a regény több részletét gépi eredetűnek találta. A bejegyzés gyorsan elterjedt, és napokon belül a francia irodalmi ősz egyik fő témájává vált. A helyzetet bonyolította, hogy más detektorok ugyanazokat a szövegrészeket nagy valószínűséggel ember által írtnak minősítették. Az ilyen eszközök szövegminták, szóhasználat, ritmus és valószínűségi jellemzők alapján dolgoznak, ezért önmagukban nem alkalmasak egy szerzőségi vita lezárására.
Később kiderült, hogy az anonim fiók mögött Samuel Fitoussi, a Le Figaro publicistája áll. Orélien szerint a vádak félreértik a haiti és karibi irodalmi hagyományból származó ismétléseket, ritmust és képhasználatot. A szerző azt mondta, mindig maga írt, és nincs oka arra, hogy gépre bízza a prózáját. A francia sajtóban közben a mesterséges intelligenciától független plágiumállítások is megjelentek korábbi szövegeivel kapcsolatban. A Goncourt Akadémia szeptember 25-i döntése már nem egyetlen detektorteszt eredményére, hanem ezeknek az ügyeknek az együttesére hivatkozott.
A Goncourt Akadémia nem akart precedenst
A Goncourt Akadémia közleménye szerint a döntés célja a díj és maga az intézmény hitelességének megőrzése volt. A testület hangsúlyozta, hogy feladata emberek által írt irodalom támogatása és elismerése. Ezzel először került ilyen nyíltan napirendre a kérdés, hol húzódik az elfogadható technológiai segítség határa egy olyan versenyben, amely hagyományosan egyéni szerzői teljesítményt díjaz.
A könyv eredeti kanadai kiadója, a Boréal ennél óvatosabb álláspontra helyezkedett. Szeptember 25-i közleménye szerint az AI-vádakat az adott szakaszban sem megerősíteni, sem cáfolni nem tudja, és hiteles, konkrét bizonyíték nélkül nem akar végső ítéletet mondani. A kiadó azt is közölte, hogy saját szerkesztési folyamatában nem használt mesterséges intelligenciát, és együttműködik a szerzővel annak dokumentálásában, hogyan született a kézirat. A plágiumállításokat ugyanakkor aggasztónak nevezte.
A francia kiadói világban egyelőre nincs egységes szabály arról, mikor válik a technológiai segítség társszerzőséggé, és ezt mikor kell nyilvánosságra hozni. A sajtó által megszólaltatott kiadók többsége nem használ rutinszerűen AI-detektorokat a beérkező kéziratok ellenőrzésére, részben azért, mert megbízhatóságuk vitatott, részben pedig azért, mert a szerző és a szerkesztő közötti bizalomra épül a munkafolyamat. Egyes irodalmi díjak testületei ugyanakkor már jelezték, hogy kizárnák azokat a műveket, amelyeknél a mesterséges intelligencia érdemi társszerzői szerepet kapott.
A gyakorlati határvonal nehezen húzható meg. Helyesírás-ellenőrzés, szinonimakeresés vagy adatok ellenőrzése ma aligha tekinthető szerzőségi problémának. Más a helyzet, ha a rendszer jeleneteket, bekezdéseket vagy egész fejezeteket generál, amelyeket az író szerkeszt és beépít. A legkényesebb eset pedig az, amikor jelentős mennyiségű gépi szöveg kerül olyan műbe, amelyet egy díj vagy a kiadó kommunikációja teljes egészében emberi alkotásként mutat be. A döntő kérdés ezért egyre kevésbé az, hogy használtak-e valamilyen AI-eszközt, és egyre inkább az, milyen mértékű volt az emberi kreatív kontroll.
A jog még keresi a határt
A francia kulturális minisztérium mellett működő szerzői jogi tanács, a CSPLA júliusi jelentése hasonló különbséget tesz. Álláspontja szerint mesterséges intelligencia használatával is születhet szerzői jogi védelem alatt álló mű, ha a végeredményben kimutatható az ember saját, eredeti kreatív teljesítménye. Ez megjelenhet már a koncepció kialakításában, a generálás során végzett irányításban és iterációban, vagy az elkészült anyag kiválasztásában, átdolgozásában és integrálásában. A pusztán gépi, érdemi emberi alkotói döntés nélkül létrejött produkció viszont nem illeszkedik a hagyományos szerzői jogi védelem logikájába.
