Előrehozott választás Spanyolországban: véget érhet Európa egyik utolsó baloldali kormánya
Pedro Sánchez spanyol miniszterelnök hétfő reggel élő televíziós beszédben jelentette be a parlament feloszlatását és a november 29-re kiírt előrehozott választást. A döntés hátterében a lakhatási válság súlyosbodása, valamint az áll, hogy a parlament pénteken elutasította a bérlők védelmét erősítő két sürgősségi kormányrendeletet, amelyet hétvégi országos tüntetések követtek.
A kisebbségi kormány működése hosszú ideje akadozik: a kabinet a kisebb regionális pártok, elsősorban a katalán szeparatista Junts per Catalunya támogatására támaszkodik, 2023 óta új költségvetést sem sikerült elfogadtatnia. A helyzetet korrupciós ügyek sorozata és a nyári ceutai migrációs válság is nehezítette.
Sánchez korábban azt hangoztatta, hogy kitölti a 2027 nyaráig tartó mandátumát, a lakhatási válság elleni tömeges tüntetések azonban szűkítették mozgásterét, így az előrehozott választás jogi lehetőségét választotta. A miniszterelnök a bejelentéskor elismerte, hogy hibákat követett el, és nem teljesítette minden kampányígéretét, ugyanakkor arról beszélt, hogy meg kell újítani a választók támogatását, és nagyobb progresszív többséget kell elérni a parlamentben.
A közvélemény-kutatások a konzervatív Néppárt (PP) és a szélsőjobboldali Vox koalíciójának győzelmét valószínűsítik. A PolitPro és a The Olive Press összesített eredményei szerint a PP 32,4 százalékon, a szocialista PSOE 26,2 százalékon áll, a Vox 17-18 százalékkal a harmadik, a Sumar 6-12, a Podemos 3-4 százalékkal követi. A regionális és nacionalista pártok együtt 5-8 százalékot érnek el.
Ha ezek az arányok maradnak, a PP és a Vox együttesen szűk, de működőképes többséget szerezhet a 350 fős képviselőházban, ami azt jelenthetné, hogy a Franco-diktatúra 1975-ös bukása óta először kerülne szélsőjobboldali párt kormányra Spanyolországban. Abszolút többséghez 176 mandátum szükséges; ennek hiányában a PP-Vox más koalíciós partnerre nemigen számíthat, mivel a regionális és etnikai alapú nacionalista pártok elzárkóznak egy olyan kormány támogatásától, amelynek a velük szemben ellenséges Vox is tagja.
A spanyol választási rendszer sajátosságai miatt a felmérések ellenére sem biztos a jobboldali győzelem. Az egyszintű, zárt listás, arányos rendszerben országos küszöb nincs, kerületenként 3 százalékos bejutási feltétel érvényes, ami a pártpaletta töredezettségét és a regionális pártok mandátumarányának felülreprezentáltságát eredményezi.
Sánchez 2018. június 2-a óta vezeti Spanyolországot, végig külső támogatásra szoruló kisebbségi kormányokkal. 2019-ben két előrehozott választást is tartottak, mert a februári voksolás után nem sikerült kormányt alakítani. A novemberi választás után a PSOE és a radikális baloldali Unidas Podemos létrehozta az 1978-as demokratikus átmenet utáni első madridi koalíciós kormányt, amely nem rendelkezett többséggel, de parlamenti támogatást kapott a regionális pártoktól. A 2023-as előrehozott választás után hasonló erőviszonyok alakultak ki, és Sáncheznek ismét a regionális és katalán szeparatista erők eseti támogatását kellett megszereznie.
A Carles Puigdemont vezette Junts per Catalunya azonban megbízhatatlan partnernek bizonyult: a párt tavaly szakított a Sánchez-kormánnyal, az ellenzék részének nyilvánította magát, pénteken pedig a sürgősségi rendeletek leszavazásával gyakorlatilag megbuktatta a kormányt. A novemberi választáson Katalóniában sem várható a Junts fölénye: a szeparatista erő támogatottsága kevesebb mint felére csökkent, a katalán szocialisták pártja, a PSC tartósan az élen áll a régióban, és a kompromisszumkészebb ERC is erősödött.
Sánchez nyolcéves mérlege a kisebbségi kormányzás ellenére figyelemre méltó: annak ellenére, hogy 2023 óta nem sikerült új költségvetést elfogadni, Spanyolország gazdasága továbbra is a fejlett világ egyik legjobban teljesítő gazdasága maradt.
A spanyol politikai válságra egész Európa fokozottan figyel. Sánchez esetleges választási veresége az egyik utolsó, Európában még megmaradt baloldali kormány végét jelentené, olyan időszakban, amikor egyre több európai választó fordul el a politikai középtől, virágkorát éli a populizmus, a szélsőjobboldal pedig példátlanul erősödik a kontinensen.
