Katonai Kiadások Európában: A Fegyverkezés Új Hulláma
Az európai országok katonai költségvetései az elmúlt évben drámai mértékben, 14 százalékkal emelkedtek, ami a hidegháború óta a legnagyobb éves növekedésnek számít. Az Oeconomus elemzése alapján azonban hiába tapasztalható ilyen jelentős anyagi megugrás, az önálló európai védelmi képesség, azaz a stratégiai autonómia továbbra is csupán távoli célként lebeg az európai vezetők előtt. Az Origo értesülései szerint a Stockholmi Nemzetközi Békekutató Intézet (SIPRI) legfrissebb adatai alapján a globális védelmi kiadások 2025-re elérik a 2887 milliárd dollárt, ami reálértéken 2,9 százalékos növekedést jelent.
Az Egyesült Államok katonai kiadásai az utóbbi időszakban csökkentek, szám szerint 7,5 százalékkal, míg Európa védelmi finanszírozása 14,14 százalékkal nőtt, összesen 864 milliárd dollárra. A védelmi kiadások élmezőnyében továbbra is az Egyesült Államok, Kína és Oroszország dominál, hárman együtt a globális költések több mint felét teszik ki. A NATO 29 európai tagállama tavaly összesen 559 milliárd dollárt fordított a védelemre, melyből Németország mutatta a legnagyobb költési ugrást, 24 százalékos növekedéssel. Kiemelendő Spanyolország is, amelynek védelmi kiadása 50 százalékkal, 40,2 milliárd dollárra nőtt.
A felfokozott európai kiadások korábban soha nem tapasztalt tényezők összejátszásának következményei. A romló geopolitikai helyzet, a politikai akarat megerősödése, valamint a korábban más területekre szánt források védelmi célú átcsoportosítása meghatározó szerepet játszottak ebben a folyamatban. A hidegháború utáni időszakban sokáig nem álltak rendelkezésre e tényezők, pedig a délszláv háború és Oroszország grúziai hadjárata jelezte, hogy a geopolitikai feszültségek nem tűntek el.
A források átcsoportosításának valódi lendületét Oroszország ukrajnai inváziója adta meg 2022-ben. A konfliktusok, különösen az ukrajnai és a közel-keleti válságok, világossá tették, hogy Európának fel kell készülnie a hagyományos háborúkra, így a védelem prioritásának növelésére is szükség van. Donald Trump, az Egyesült Államok korábbi elnöke éles kritikájával és a kollektív védelem megkérdőjelezésével hozzájárult a transzatlanti kapcsolatok szorosabbá fűzéséhez, aminek következtében az európai NATO-tagállamok növelték védelmi kiadásaikat, miközben hangsúlyosabbá vált az Egyesült Államoktól független stratégiai autonómia gondolata.
A világ helyzete megkérdőjelezhető. Nem elegendő a múlt borzalmas tapasztalatait, mint például Hirosima és Nagaszaki, Korea és Vietnam, Kelet-Berlin megszállását, vagy más helyi konfliktusokat figyelembe venni; a helyzet folyamatosan változik, és egyre nagyobb szükség van a védelmi képességek megerősítésére.
