Kenyeret Adó Kéz: A Mélyben Meghúzódó Irónia
Ötezer forint. Ennyi jut naponta az ukrán menedékkérők lakhatásának támogatására Magyarországon. A kormány ezt az összeget is nehezen engedi meg magának, miközben egy országban dúló háború pusztítása elől menekülők számára ez a csekély összeg az egyetlen kapaszkodó. A háború valósága borzalmas és felfoghatatlan, különösen, ha nem közvetlenül az ember bőrére, családjára hat. De mi történik akkor, ha egy ország igazságtalan mércével méri a segítségnyújtást?
Magyarország kormánya egészen különleges módon köti a támogatásokat – egy földrajzi térképre alapozva. Onnan kap támogatást a menekülő, ahol a háború épp „elég rettenetes.” És mindez az országban, ahol háborús veszélyhelyzetre hivatkozva rendkívüli jogrend uralkodik, minden problémára kinyújtva a kényelmes mentségesernyőt. Furcsa látni, hogy miközben az aktuális hatalom minden gondot a háború számlájára ír, ötezer forint is megkérdőjelezhetetlen luxusként tűnik fel a menekültek támogatásában. Mindezt úgy, hogy a menekültek zöme amúgy sem Magyarországon képzeli el a jövőjét. Ki maradna itt önszántából?
A Kettős Mérce Ára
A menekülők közül azok, akik itt maradnak, jellemzően Kárpátaljáról érkezett magyarok. Az irónia itt ér a csúcsára: Magyarország állandóan hangoztatott határon túli támogatási programjai ellenére nem igazán kedveli az országba érkező külhoniakat, még ha történetesen magyarok is. A támogatásuk nem kérdéses, mindaddig, amíg messze vannak. Hiszen elképzelhetetlen, hogy ide költözzenek, itt éljenek, dolgozzanak és – milyen meglepő – adót fizessenek.
Mindezt az embertelenséget végül a Magyar Máltai Szeretetszolgálat nyakába varrták. Ez a szervezet lett a menekülthelyzet koordinátora, feltehetően jelentős költségvetési támogatással. De amikor a rendeletek, szabályok következményeként embereket, köztük kisgyerekeket is az utcára tettek, a szeretetszolgálat kénytelen volt helyt állni – pénzügyi értelemben is. A megoldás látszólagosan humanitárius, mégis kétségbeejtően kiábrándító. Napjainkra az erőforrások kiapadtak, és sokan inkább visszatérnek Ukrajnába, mert nincs más választásuk.
Az Emberi Méltóság Határain
Az embertelenség nem csupán politikai közegben bontakozik ki. Azok, akik most a Máltai Szeretetszolgálatot kritizálják, vajon gondolkodtak már azon, hogy lehetett volna nemet mondani? Hogyan kezelne bárki ennyi kiszolgáltatott ember sorsát úgy, hogy közben elutasítja az „kenyeret adó kéz” segítségét?
Mély és összetett kérdések ezek. Az alapvető emberi szolidaritás hiánya mellett világossá válik az a struktúra, amelyben mindenki egymásra mutogat, a felelősség pedig vékony szállá foszlik. Csak közben megjelenik az a rettenetes ellentmondás, amely kisgyerekek utcán alvó képeiben testesül meg.
Ez nem egyértelműen fekete-fehér ügy. De az biztos, hogy az emberség és a felelősség kérdésében nagyon mély árnyékok jelennek meg, amelyek mindannyiunk következő lépéseit meghatározhatják.
Forrás: nepszava.hu/3279054_kenyeret-ado-kez
