Társbérlet Gruevszkivel: Politikai sorsok és érdekek
Világos, hogy a populista politikai figurák, mint amilyen Gruevszki is, a politikai aréna elhasználódott és elérhetetlenné vált alakjává válnak. Az „örök tüske a köröm alatt” metafora rendkívül találó, hiszen a hasonló karakterek csupán a környezetük által nyertek jelentőséget. Amikor ezek az emberek kikerülnek a hatalmi játszmákból, okkal érezhetjük, hogy már csupán a régi idők visszhangjaiként léteznek, elhanyagolható hatással.
Gruevszki esete is pontosan ezt a szcenáriót rajzolja ki. Miután több mint egy évtizeden keresztül dominálta Észak-Macedónia politikai életét, 2016-ban bekövetkezett politikai bukása véglegesen megpecsételte sorsát. Az orosz érdekszférához való kapcsolódása mindaddig meghatározó volt, amíg a nyugat felé való elmozdulás régi hatalmát semmissé tette. Gruevszki politikai pályafutása ezután gyorsan elhalványult, ami már nemcsak Putyin, hanem a Dayton óta a Balkán stabilitásáért aggódó amerikaiak számára is kényelmetlenné vált.
Az események fordulatát az ismeretlen körülmények között megnyílt zöldhatár jelzi, amelyen Gruevszki Magyarországra távozott. E választás nem csupán földrajzi folyamat volt, hanem a politikai „láthatatlanság” eszköze is: Gruevszki mentesült a hazai politikai vizek zavarásától, és egyben könnyedén megfigyelhetővé vált. Magyarország, mint NATO- és EU-tag, látszólag semleges talajnak bizonyult, amely lehetőséget adott a volt politikai szereplő számára, hogy távol maradjon a börtönnel való szembesüléstől.
Orbán és a jövőbeli sorsok
Feltételezhető, hogy Orbán Viktor hasonló sorsra juthat. Az áprilisi választások eredményei nyomán Magyarország arra az útra lépett, amely távolítja az orosz érdekszférától, és a Nyugatra való orientálódás felé halad. Az orosz kollaboránsok tehát nem csupán ötödik hadoszloppá váltak, hanem zavaró faktorokká is, amelyek már a Kreml számára is problémát jelenthetnek.
A mostanra kialakult, a nyugati értékeket képviselő Tisza hatalom nem biztos, hogy tudni fogja, mit kezdjen Orbán Viktorral. Az új politikai tájban ő nem csupán egy elavult figura, hanem ahhoz a gyurcsányi múltra emlékeztető, nevetséges mumussá vált, aki a káeurópai szélsőjobboldal egyszemélyes múlattatása. Ha az ügyészség valamilyen nyomozást indít ellene, például az aranykonvojjal kapcsolatban, még mint mártírt is mutathatják, ám ez a státusz legfeljebb átmeneti megoldás lesz számára.
Orbán Viktor jövője tehát kérdéses: az új kormányzati struktúrákban már nem fogják számon tartani. Az érdektelenség, amely a volt félisten körül kering, kiemeli, hogy politikai súlya elvérzett. Lehetséges, hogy a hatóságok, legyen szó az aranykonvoj ügyéről, a szerbiai robbantási kísérletről vagy a NAV Hatvanpuszta ügyéről, olyan mértékben találnak terhelő bizonyítékokat, amelyek végül Orbánt is arra kényszerítik, hogy elhagyja az országot a zöldhatáron át. Képzeljük el, amint a háromszázhúsz milliárd forintból felhúzott drótkerítésen kell átjutnia, ezzel is bemutatva, milyen illúziók övezték a nemzeti érdeket védő határokat.
