Kinek a kezében a közmédia jövője?
Az Országgyűlés elfogadta a közmédia átalakításáról szóló jogszabályt, s hamarosan a szervezet új, ideiglenes vezetése is megalakulhat. Ez a lépés mindenképpen jelentős, ám felvetődik a kérdés: kié is valójában a közmédia 2026-ban? Két évtizeddel ezelőtt erre a kérdésre sokkal egyértelműbb válaszok születtek. Akkoriban a technológiai fejlődés nem alakította át annyira a médiapiacot, hogy a különböző generációk teljesen eltérő módon fogyasszák a tartalmakat. A közmédia küldetése máig is világos maradt: olyan tartalmak előállítása, amelyeket a piac önállóan nem feltétlenül tudna biztosítani. Ide tartoznak a kulturális programok, az oktatási anyagok, a helyi ügyek, kisebbségi programok, és a megbízható tájékoztatás.
Ugyanakkor e sokszínűséget a mai világban úgy kell megjeleníteni, hogy az egyaránt elérje a hetvenéves televíziónézőt és a húszéves TikTok-felhasználót. A fiatalabb generációk többsége már nem a hagyományos tévéműsorokat követi, hanem videóplatformokon, podcastekben és közösségi média tartalmakban keresik az információt, míg a közmédia működése eddig túlnyomórészt a lineáris televíziós modellekre épült.
A legfontosabb kérdés ezután az: vajon lesz-e szándék a közmédia részéről, hogy a digitális térbe való belépéssel ott keresse meg az embereket, ahol azok valóban aktívan jelen vannak? Képesek lesznek-e társadalmi és politikai kérdésekből olyan tartalmakat előállítani, amelyek TikTokon vagy YouTube-on is érthetők, érdekesek és vonzóak? Az online tér dinamikájában, ahol bárki véleményvezérré válhat, és a személyes álláspontokat sokszor valódi tényként kezelik, elengedhetetlen, hogy legyenek olyan források, amelyekről biztosan tudható, hogy hiteles és megbízható információkat szolgáltatnak. Ennek első lépése a közmédia hitelességének visszaszerzése lesz.
Az elmúlt évek során a közmédia számos tekintetben elveszítette a bizalmat, amely a közszolgálatiság alapjául szolgál. Ennek helyreállítása hosszadalmas és kihívásokkal teli feladat, de nem lehetetlen. Elindulhatna egy pozitív irányba a folyamat, ha a kormány hajlandó lenne komolyan foglalkozni azokkal a kritikákkal, amelyek a szélesebb körű társadalmi egyeztetést sürgetik. Mert a közmédia nem a kormány, nem az ellenzék, és nem is kizárólag az újságírók birtokában áll; elméletileg mindannyiunké. A közmédia valódi átalakulása éppen attól függ, hogy létrejön-e végre egy olyan intézmény, amelyet az emberek a sajátjuknak érezhetnek.