Filmfesztiválok és a másfajta valóság: Linz a művészi közeg tükrében
A filmművészet jelentősége ma már nem annyira magától értetődő, mint a múltban, de az alkotókedv nem apad. Linzben a Crossing Europe filmfesztivál lebonyolítása ismét bizonyította: a filmek világa továbbra is vibrál, a művészek útkeresése zajlik, és az alkotói közeg tántoríthatatlanul jelen van, megőrizve a kulturális értékek áramlását. A munkásünnephez kötődő városi felvonulások és a szakmai-filmes programok dinamikája különleges elegyet alkotott idén. Az esemény nem csupán egy fesztivál, hanem egy mozgó képződmény, ahol az alkotók bemutatják közösségük és létük erejét.
A generációk küzdelmében kiformált történetek
Idén a linzi fesztivál versenyprogramját a nemzedéki kérdések uralták, különösen a szülők elvesztését és a hozzájuk kötődő múlt feldolgozását boncolgató alkotások. A bolgár Szélcsend (Bezvetrie) kiemelkedett tematizált feldolgozásával, ahol a távoli hős, egykori életének nyomait taposva, egyúttal önmagát fedezi fel. Az érzelmileg távolságtartó narratíva szinte dermesztő intenzitással festi fel a gyökerekhez való, kényszerű visszatalálás képeit – mindezt minimalista, de mélyen ható megközelítéssel.
A holland A hal három napja (Drie dagen vis) humorral és fájdalommal elegyítve vizsgálja az apa-fiú viszony törékeny dinamikáját. A háromnapos együttlét során kibontakozó kapcsolati rétegekre erős atmoszférát húznak az apró, ironikus gesztusok. A határvonalak itt pontosabbak, mint számos más, fiatalok életét dokumentáló mű esetében, ahol a klisék és az elnagyoltság uralkodtak el. Az Égett tej (Milch ins Feuer) például a mezőgazdasági munkát választó fiatal lányok életét valószerűtlenségbe süllyedve dokumentálja, mégsem engedi kiaknázni a téma erejét.
A romániskola megkerülhetetlen bravúrjai
A román Az új év, amely sosem jött el (Anul nou care n-a fost) szinte versenytárs nélkül szerezte az idei fődíjat. A Ceauşescu-éra végi napok feszült, groteszk atmoszféráját idéző alkotás túllépett a megszokott sémákon. Az ábrázolás rétegzettsége, az egyes szálak plasztikus egységbe olvasztása az alkotói érettség diadalát mutatta be. A történet szinte tapintható drámaisággal érzékelteti egy korszak végének máig visszhangzó nehézségeit.
Az életművek csendes búcsúzkodása
Želimir Žilnik Restitúciója (Restitucija, ili, San i java stare garde) az információs szekció egyik legmeghatóbb darabja volt. Az egyszerű, mégis mélyen átgondolt történet egy idős jazz-zenész hazatérését meséli el. A múlt árnyai és a jelen kisstílű ellentmondásai közötti navigáció letisztult, érzelmileg gazdag portrét tár a nézők elé. Žilnik érzékeny társadalmi attitűdje és ironikus életöröme itt a modernizmus elegáns, talán utolsó búcsúját is szimbolizálta.
Meggondolatlan tematikák és a mesterséges jelenlét
A fesztivál több munkája elnagyoltságával hívta fel magára a figyelmet. A tematika gyakran a „jelen vannak az alkotók” látszatát erőltette, újabb és újabb filmekkel jelezve a rendezői létformát, ahelyett, hogy valóban elmélyedtek volna saját témáikban. Mindez most különösen kiélezetté tette az életképesebb alkotások sikerét. Linz idén bebizonyította: a filmművészet nem rekedt meg, de az érte folytatott küzdelem néha a saját öncélúságában tűnik el.
Forrás: nepszava.hu/3279295_filmes-majusi-felvonulas-linzben
