Az Egyesült Államok és Európa kapcsolatának új perspektívái
Marco Rubio, az amerikai külügyminiszter beszédében a Müncheni Biztonsági Konferencián rávilágított arra, hogy a transzatlanti kapcsolatok jövője nem a múlt árnyaira épül, hanem új lehetőségeket rejt magában. „Azokban az időkben, amikor a transzatlanti korszak végének hírét harsogják az újságok, tudatom mindenkivel világosan, hogy ez nem célunk és nem vágyunk” – hangsúlyozta, kifejezve, hogy bár az Egyesült Államok a nyugati féltekén található, érdekei szorosan összefonódnak Európával.
Rubio emlékeztetett arra, hogy a világ a történelmi szövetségek erejéből épült fel, és hogy az amerikai-európai szövetség eddig is formálta a globális politikát. Az őszinte elemzésben a külügyminiszter kifejtette, hogy a kommunizmus bukása és a Nyugat diadala utáni időszakban téves illúziókba került a kapcsolatuk: „E diadal eufóriája veszélyes illúzióba kergetett minket”, utalva arra, hogy sokan hittek abban, hogy a világ új, határok nélküli, liberális állammá alakul át, amelyben a gazdasági kapcsolatok önállóan elegendőek lesznek.
A múlt tanulságai és a jövő kihívásai
Rubio figyelmeztetett, hogy ez az elképzelés figyelmen kívül hagyta az emberi természetet és az öt évezredes történelem tanulságait, amit az Egyesült Államoknak meg kellett tapasztalnia. Az egykori adminisztráció, Trump alatt, újra magára vállalta a megújulás feladatát, amelynek középpontjában Eurasia áll. „Mélyen törődünk a ti jövőtökkel és a miénkkel egyaránt” – mondta, hangsúlyozva az együttműködés fontosságát még akkor is, ha néha nem értenek egyet.
A külügyminiszter rávilágított a lesüllyedő iparosodás és tömeges migráció kockázataira, amelyek Európát fenyegetik, és hangsúlyozta, hogy a „nemzeti határaink feletti ellenőrzés visszaszerzése” kulcsfontosságú az európai fellendülés szempontjából. Ez nem idegengyűlölet kifejezése, hanem a nemzeti szuverenitás védelme; a polgárok iránti felelősség elhanyagolása elfogadhatatlan lenne.
A jövő közös útja
Rubio szavai jelzik, hogy az Egyesült Államok nem kívánja lemondani a transzatlanti szövetségről. „Az USA az új évszázad jólétének ösvényét járja, de Európával együtt szeretné ezt megtenni” – zárta beszédét, hangsúlyozva, hogy a két térség kapcsolata több mint egyszerű biztonsági vagy katonai kérdés.
A külügyminiszter szavai világossá tették, hogy az amerikai adminisztráció kész arra, hogy átértékelje az atlantizmust, és belátja annak kulturális aspektusait is. Ez az új megközelítés reményt adhat arra, hogy az Egyesült Államok és Európa közötti együttműködés új fejezetet kezdjen, amely az eddigieknél szorosabb és eredményesebb kapcsolatokhoz vezethet.
Ha lenne értelme, Rubio szavait akár a magyar kormányfő figyelmébe is ajánlhatnánk, talán ezzel elkerülhetné a folytonos zavart a politikai tájékoztatásában.
