Ukrajna: Az Új Kormánypropagandai Mumus
Ellenség nélkül elképzelhetetlen a Fidesz kampány. A politikai stratégiájukhoz elengedhetetlen, hogy legyenek állandó, jól definiált ellenségeik, mint például Brüsszel vagy Soros György. Azonban a választási bázisuknak figyelmesebbeket is kell keresni, így az elvont ideológiák – mint a felvilágosodás, a liberalizmus, vagy éppen az „antifasizmus” – is fellelhetők a retorikájukban. A kormánypropaganda által használt ellenségek között olyan fogalmak is találhatóak, amelyek homályosabbak, mint konkrét személyek vagy csoportok, de amelyek szolgálhatnak a belső félelem fokozására is.
A kormány legújabb, legsikeresebb ellenségképe a „háborúpárti” narratíva, amely 2022-ben fontos szerepet játszott a választási győzelmükben. Az ellenzéket hagyományosan az ellenség bérenceként állítják be, mivel egy „tökéletes” kormány iránti elégedetlenség már csak hazaárulóknál fordulhat elő. A főbb narratívákban „Brüsszel” háborúpárti, míg Putyin nem; az állítás szerint Putyin Ukrajnába való invázióját, amely ezáltal valójában a békére kényszerítést szolgálja, titulálják egyfajta megoldásnak.
Azonban a kormányzati ellenségkép egyre inkább elhomályosul. Az eltelt évek során a közvélemény észlelte, hogy Ukrajna nem egyedüli szereplő a térségben, sok más szomszédja is érintett a konfliktusban, és több ország jól áll, míg Magyarország gazdasága szenved. Az ukrán háborúra épített félelemkeltés, mint pl. a „kormánypropaganda” klasszikus rituáléja, már nem elég, hogy fenntartsa a közhangulatot. Most már egy másik, összetettebb fenyegetés keresése szükséges, amit skálázni lehet, és amely szándékosan Magyarországot célozza meg.
Az új mumus Ukrajna lett. Ez nem csupán etikátlan lépés egy háborús helyzetben lévő ország ellen, de stratégiai értelemben is kockázatos. A kormány retorikája szerint Ukrajna már nem csak harmadik fél, hanem szisztematikusan próbálja megingatni Magyarország stabilitását. A legújabb érvet az ország vezetői abban találják, hogy Ukrajna a rezsicsökkentés ellen dolgozik, ezzel a nemzeti érdeket veszélyeztetve.
Nem számít, hogy az orosz olaj szállítási problémái nem közvetlenül kapcsolódnak a magyar energiaszolgáltatáshoz, a Fidesz propaganda ezt a tévhitet folyamatosan mozgatja, mivel a háború következményeit igyekszik Ukrajna nyakába varrni. A Fidesz tehát egyformán kihasználja a politikai zavart, amelyből igyekszik hasznot húzni a jövő választások során.
A médiában megjelenő hírek és híresztelések, mint amilyen a Zelenszkij kormánya által Magyarországra irányuló fenyegetés, csak olaj a tűzre, fokozva a nemzeti érzéseket és a pánikot. Persze, nem kevés politikai ironikus felhanggal fogják megpendíteni a „magyar vér” szomjúságát, hiszen az már régóta elfogadható eszköz a nacionalista narratívákban. De ami igazán aggasztó, az a közbeszéd színvonalának csökkenése és a józan ész politizálásának veszélyeztetése.
Ezért kérdéses, meddig tartható fenn ez a felépített ellenségkép, és lehet-e belőle tartós politikai hasznot húzni a jövőben.
