A hűbérség árnyékában: Erdély politikai csapdái
Szavazni kire? Ez a kérdés él most a fideszes közösségen belül Erdélyben, ahol a politikai játszma eddig nem látott szintre süllyedt. Egy Orbán Viktor iránt elkötelezett szavazó kétségbeesett monológja tükrözi a helyzet abszurditását. Az egyik oldalon ott George Simion, egy szélsőjobboldali jelölt, akinek magyarellenes retorikája és veszedelmes ideológiája minden józan gondolkodást próbára tesz. A másik oldalon Nicușor Dan, akit a genderkérdés és a „brüsszeli idealizmus” melletti kiállása miatt a magyar szavazók egy része elutasít.
Simion, az EU-t ostorozó, összeesküvés-elméletekben lubickoló politikus, nem riad vissza történelmi bűnök tisztára mosásától sem, például Ion Antonescu háborús bűnös hősiesítésével. Eközben Nicușor Dan egy teljesen más irányvonalat képvisel, ám ő is gyanakvás tárgyává vált az Orbán-tábor szemében, mivel politikája túl közelinek tűnik a liberális Nyugat eszméihez.
Erdélyi magyarok: Remények és illúziók
Korábban szinte magától értetődő volt a magyar kormány politikai iránytűje: soha nem támogattak nyíltan magyarellenes jelöltet Romániában. Ez a hagyomány most szertefoszlott. Kövér László nyilatkozata, miszerint a szélsőjobboldali Simionnal „majd szót értenek”, egyszerre cinikus és rideg kompromisszumra utal, ahol az erdélyi magyarság érdekeit feltétel nélkül alárendelik politikai kalkulációknak. Az üzenet tiszta, bár megdöbbentő: az elvi következetesség immár nem akadály Orbán Viktor céljai előtt.
A Fidesz politika hűbéri modelljében az erdélyi közösség sosem több, mint szavazóbázis. Ha a voksok elapadnak, akkor a közösség hasznosíthatósága megszűnik. Ezt az ethoszt hűen tükrözi az a gátlástalan gyakorlat, mellyel Budapest az erőforrásokat és befolyást felhasználva manipulálja a határon túli politikai térképet. Az Orbán által megnyitott érdekvezérelt döntési folyamat Simion támogatásával kicsúcsosodott: az „előnyökért cserébe bármit” pragmatizmusa mindenféle elvek és közösségi lojalitás fölé emelkedik.
A gyengülő politikai immunitás
Az erdélyi magyar közösség politikai védelmi rendszere érezhetően leépült az elmúlt években. A képtelen paradoxonok feletti rezignált vállrándítások, a folyamatos irányvesztettség, melyeket a politikai elit visszaélései és saját érdekük érvényesítése táplál, hűen megmutatják a kimerültség és a kiüresedett illúziók hatását.
Az, hogy a Fidesz hogyan viszi vásárra az erdélyi közösség bizalmát, többről árulkodik, mint puszta politikai számításról. A Simion támogatása melletti döntéshozatal hatalmi pragmatizmusa tükrözi a NER erkölcsi alapját: az emberi méltóság és a közösségi értékek semmibe vételét. Ha az erdélyi magyarság ebben a helyzetben nem képes felismerni saját politikai érdekei támadását, akkor valóban kétségessé válik, marad-e bármilyen immunrendszere a létét fenyegető ideológiák és politikák elleni védekezésre.
Forrás: nepszava.hu/3279430_a-huberur-arulasa
