Az irodalom feltámadása és Radnóti Miklós emlékezete
A román költő, Radu Vancu kötete Radnóti Miklós, a 20. század vérzivataros történelmének egyik legikonikusabb mártírköltője előtt tiszteleg. Ez a mű nem csupán emlékállítás, hanem a költészet határait feszegető lírai kísérlet. Vancu műve a holtak nyelvén szólal meg; egy olyan perspektívát kínál, amely Radnóti tragikus sorsának mélységeit és az irodalom megváltó erejét egyesíti.
Az abdai tömegsírból megszólaló Radnóti-én a költői fantáziát olyan erőként jeleníti meg, amely felülemelkedik a történelem poklának minden kínján. Vancu szerint az irodalom természetéhez tartozik a „holtak feltámadása”, és a kötet versei is ezt a redivivus-élményt hangsúlyozzák. A gyász és emlékezés kettős hagyománya – a zsidó vallás kaddisa és a görög mitológia alvilágjárása – szövi át a kötet szövegeit.
A történelem sötét árnyai és a költészet ellenpólusa
Radu Vancu inspirációit a bucsai vérengzés borzalmai és a modern kori genocídiumok dokumentumai alapozták meg. Az ezekkel történő szembesülés nemcsak személyes megrázkódtatás, hanem az irodalom ethoszához való visszatérés is volt számára. Innen vezetett az út Carolyn Forché „Against Forgetting” antológiájához, amely a 20. század népirtásainak lírai emlékeit gyűjti össze. E gyűjteményben Radnóti Miklós versei – például a Hetedik ecloga és a Razglednicák – is helyet kaptak, mély nyomot hagyva Vancu alkotói látásmódjában.
Radnóti verseinek tragikus szépsége és a történelem dermesztő realitása azonban csupán a kiindulópont. A román költő irodalomtudósként részletekbe menően tanulmányozta a magyar költő életét és munkásságát, például ifjúkori szerelmét, Klementine Tschiedelt, akit „Tinit”-ként említenek Radnóti fiatalságának történetében. Vancu kompozíciója meghaladja az egyszerű tisztelgést: a költészet maga válik ellenállássá a világ embertelenségében.
Az élet és költészet összefonódása
Nagyon erős szerepet játszik Gyarmati Fanni alakja, Radnóti hűséges társa, akinek alakja a kötetben szintén felidéződik. Ő mind a hétköznapok küzdelmeinek, mind a síron túlmutató versek ihletőjeként van jelen. Egy olyan szerep, amely egyszerre jelképezi egy költői élet árnyékait és eksztázisait, ugyanakkor az irodalmi emlékezet egyik emblematikus alakját hívja életre.
A kötet szerkezetét a versek és esszészerű írások váltakozása adja, amelyek egytől egyig az irodalom létkérdéseire fókuszálnak. Az irodalom célja Radu Vancu szerint nem más, mint „szavakba zárni a fényt & a szépséget”, vagy ahogyan másutt kifejti: „A költészet a történelem kontrasztanyaga.” Ezek a megfogalmazások az emberi szellem ellenálló képességét és az univerzális humánum erejét hirdetik a gonoszság sötét uralmával szemben.
Radnóti költészetének újraértelmezése
A háttérben meghúzódó klasszikus utalások – Dante, Whitman, Borges, Rilke – jelzik, hogy Radu Vancu nem átvételként, hanem teremtő újrateremtésként közelít Radnótihoz. Bár tisztában van Radnóti kötött formákat kedvelő költészetével, saját alkotásai szabadon áramló, az írásjelektől mentes stílusban szólnak. Ennek szellemében ironikusan megjegyzi: „Az volna szép ha a halál is kötött formában lenne Talán a pokol a halál kötött formában”.
Vancu versei, bár a fikció és a valóság határán egyensúlyoznak, mélységes komolysággal vezetik az olvasót egy olyan világba, amelyben a költészet önmagával és a társadalommal vet számot. A visszatérő sorok, például „Az hogy ezeket a verseket írom / még nem jelenti hogy élek”, egyszerre utalnak a lírai játék természetére és az irodalomban rejlő etikai állásfoglalás lehetőségeire.
Összekötő kapcsok a nemzetközi irodalomban
Az André Ferenc által tolmácsolt versek önmagukban is azt bizonyítják, hogy a fordítás művészete legalább annyira fontos, mint az eredeti művek megalkotása. Ferenc szerepe azért is esszenciális, mert a „Kaddis Radnótiért” alkotásai az ő hangján szólalnak meg a magyar közönség számára.
Vancu kötete végső soron a világirodalom nemzetköziségének példázata: a román költő Radnóti sorsával és művészetével az európai történelem legsötétebb árnyékait fordítja át az irodalom fényévé. A gonosz elleni küzdelem, az emlékezés szívóssága és a költészet felszabadító ereje itt egyedülálló határozottsággal bontakozik ki.
Forrás: nepszava.hu/3272856_radu-vancu-radnoti-miklos-recenzio
