Életfitness és a Megfizethetetlenség Illúziója
Nemrégiben Schóbert Norbi egy osztrák síparadicsomban, egy „átlagos, nem ötcsillagos” étteremben, egy fél adag ebédet választott, ami a friss tálalásban májgombóclevest és bécsi szeletet tartalmazott. Az ebéd ára körülbelül kilencezer forintra jött ki, ami nem kis összeg ahhoz képest, hogy egy ilyen étkezés Magyarországon sokkal kedvezőbb áron elérhető. Felmerült a kétség: „Tehát itt az étel kétszer drágább, mint Magyarországon. (…) Itt sem fenékig tejfel!” – mondta a vendég.
Természetesen Bécsben is találhatunk olcsóbb lehetőségeket, de nem erre a részletkérdésre kívánok fókuszálni. Sokat jelent a helyi ételek sokszínűsége és elérhetősége, de ennél sokkal lényegesebb a kényelem és stabilitás, amely az osztrák életminőséget jellemzi. Míg az alapvető szükségletek — mint például az egészségügy, az oktatás és a szociális támogatás — a látványosan romló helyzet mellett, a magyar politikai debattenak az a feszültsége, hogy az embereknek rettegniük kell a mindennapi problémáktól, a közszolgáltatások leromlásától. Az a folytonos stressz, hogy a közszolgáltatások nem teszik lehetővé a normális működést, feszültséget és aggodalmat szül a mindennapi élet során.
A bécsi állampolgár számára az aggodalom valósága eltér az itthon tapasztaltaktól. Ő nem képes magát a napi élete során az alapszolgáltatások ésszerűsége miatt folyamatosan aggódni, mint ahogyan a magyar állampolgár kénytelen ezt tenni. Nem gondol arra, hogy gyermekeit olyan iskolákba járasson, ahol megkérdőjelezheti a tanulmányi teljesítményt a megfelelő oktatás hiánya miatt, vagy hogy miként juthat hozzá egy jó orvoshoz, aki a legjobban elláthatja a szükségleteit. Az átlagos osztrák — akárcsak én, amióta itt élek — egy nyugalomban él, ahol a mindennapi egészség megőrzése is könnyebbé válik, szemben a populista intézkedésekkel, amelyek nem csupán a mélyebb gyökerű problémákat nem oldják meg, hanem csak álcázott megoldásokat kínálnak.
A magyar emberek emellett szokásosan megpróbálnak saját maguk boldogulni, mivel a rendszer nem képes alkalmazottakat megkímélni a mindennapi gondoktól. Ez a helyzet kétségkívül talpraeszetté és éberebbé teszi az embereket, de a stressz, amit ezzel együtt hordoznak, a nyugdíjas éveikre megkeseredettséget is hozhat. Amíg az osztrákok szabadon utazgatnak és pihennek, addig sok magyar azzal küzd, hogy a következő napot túlélje. Kérdés, hogy ez az életmódbeli különbség mennyivel tudná javítani mindkét ország polgárainak étkezési szokásait és életminőségét.
