A félelemkeltés hatása a társadalomra
A jelenlegi kormány 16 éves hatalmának során képes volt olyan szintre emelni a gyűlöletet a politikai kampányaiban, hogy az már minden területre kihat. A boltokban, munkahelyeken, sporteseményeken és közintézményekben is érződik ez a légkör. Ma már szinte senki sem mondhatja magabiztosan, hogy „engem nem érdekel a politika”, hiszen ez a mérgező attitűd minden része a mindennapjainknak. Megkérdőjelezhetetlen tény, hogy a mostani kiélezett helyzet nem csupán politikai állásfoglalásokról szól, hanem mély társadalmi traumákról. Az emberek közötti megosztottság már a családi asztalnál is megjelenik, mi pedig folyton azon morfondírozunk, mennyire egészséges ez hosszú távon a mentális állapotunkra és a gyermekeink jövőjére nézve.
A háborús pszichózis és a félelem állandósulása
Ma Magyarországon a háborús fenyegetettség képezi a politikai kommunikáció sarokkövét, mivel a legnagyobb árnyékot vetíti ránk. E félelem kétarcú: egyrészt realista alapja van, hiszen a szomszédban zajló fegyveres konfliktusok folyamatos szorongást váltanak ki, másrészt politikai manipuláció tárgyává válik, így a kormány sustentálja ezt a félelmet. Legyen szó valós geopolitikai kockázatokról vagy felfokozott narratívákról, a közérzetünk szenved, és az egzisztenciális szorongás uralkodik. A földrajzi közelség és a történelmi traumák (mint a világháborúk vagy 1956) áthatóan befolyásolják a kollektív tudatot, noha a közel-keleti konfliktus már távolibb, mégis hatásos ugyanúgy, hiszen a gazdasági következmények Európa más tájain is megmutatkoznak.
Generációk közt húzódó félelem
A tapasztaltabb generáció, amely vagy a háború idején élt, vagy a szüleik történeteiből hallott erről, semmilyen körülmények között nem szeretné újra átélni a borzalmakat, így félelmüket átadják a fiatalabb generációknak is. Eközben a kormány propagandája a „strategiai nyugalomra” és a „béke” jelszavára épít, miközben a belső ellentéteket más politikai erőkkel szemben hangsúlyozza. E kérdéseket látva elmondható, hogy a társadalmi valóság sokkal összetettebb; a mai politikai történések már nem a „győzlek vagy meghalsz” elvén működnek. A modern világban szövetségek és szabályok vannak, ahol a NATO-tagság biztonságot nyújthat.”
A politikai discord kiterjesztése
A politikai kommunikáció a pszichológiai „biztonságkeresési reflexet” célozza meg: a politikai helyzet megváltoztatása helyett az emberek a megszokott keretek között próbálnak megmaradni, így félnek a változásoktól. Ez a jelenség nemcsak egyéni, hanem társadalmi problémákba is torkollik, rányomva bélyegét a fiatalok problémamegoldó képességére. A gyűlölet és a félelem nem csak egyéni, hanem kollektív problémákhoz is vezet, ami súlyosan befolyásolja a jövőt. A mai politikai helyzet nemcsak feszültséget szül, de egy olyan pszichológiai állapotot is teremt, amelyben a párbeszéd lehetősége szinte teljesen megsemmisül.
A narcisztikus politikai játszmák
A mostani politikai légkör hasonlítható egy kihűtött családi ebédhez, ahol mindenki hallgat, de a feszültség tapintható. E feszültség fokozatosan, évtizedek alatt épült körénk, és mára már a politika falai szétválasztották az embereket. A kormányzati kommunikáció „zsenialitása” abban rejlik, hogy a békét politikai termékként értelmezi. Ezeket a jelszavakat hirdetve bárki, aki nem osztja a kormány álláspontját, „háborúpárti” bélyeget kap, ez pedig megöli a párbeszéd lehetőségét.
A lelki egészség védelme
A félelem beszűkíti az emberek tudatát, és ha valaki úgy érzi, hogy léte veszélyben forog, nehezen hallgat meg más érveket a demokráciáról vagy jogállamról. Csak biztonságra vágynak, árától függetlenül. E mérgezett légkörben a gyűlölet egyre inkább elszabadul, amire sokan érthetetlenül tekintenek, látva, hogy egy magyar ember dühösebb lehet a másik magyarra, mint azokra, akik valóban veszélyt jelentenek. Az elmélet a „törzsi politika” pszichológiájában keresendő, ahol a távoli ellenség helyett közelebb kerül a rivalizálás, megosztottság.
A jövő generáció kihívása
A legaggasztóbb kérdés a jövő generáció sorsa. Azok a fiatalok, akik a 2010-es évek után nőttek fel, nem ismernek más politikai kultúrát, csak a karaktergyilkosságot és a sárdobálást. Számukra a közhangulat folynak hatásokkal teli. Az egyetlen reális lehetőség a társadalmi „kijózanodás” lenne, amely nem egy újabb választási győzelemmel, hanem egy kollektív szellemi megújulással valósulhatna meg.
A társadalmi kiegyezés reménye
Meg kell értenünk, hogy a másik magyar nem ellenség, hanem közösségünk tagja, akivel együtt osztozunk a közös jövőn. Az, hogy hazánk képtelen feldolgozni múltja traumáit, e jelenlegi állapothoz vezetett, ahol a harc nemcsak hogy nem ér véget, de újra és újra megzelődik. Nem a választási eredmények számítanak önmagukban, hanem az, hogy marad-e mögöttünk egy olyan társadalom, amely képes még egymás szemébe nézni gyűlölet nélkül.
