Kitörő botrány a nagykanizsai javítóintézetben
Hepatitis B- és szifilisszel fertőzött fiatalok egészségesek közé integrálása váltotta ki a felháborodást a nagykanizsai javítóintézetben. A Szociális és Gyermekvédelmi Főigazgatósághoz (SZGYF) kapcsolódó létesítményben a dolgozók csupán a gyerekektől értesültek a fertőző esetekről. Az intézet vezetése nem tájékoztatta az ott dolgozókat a megbetegedésekről, annak ellenére, hogy az iratokból a fiatalok áthelyezésekor kiderült az egészségügyi állapotuk.
Az iskolában uralkodó körülmények közepette, ahol rendszeresek a verekedések és akár nemi érintkezés is előfordulhat, a fertőzések kockázata megsokszorozódik. Bár e betegségeket vér, váladék és nyálkahártyák által közvetlenül érintett kontaktus során lehet továbbadni, egy ilyen közegben ez korántsem elhanyagolható veszélyforrást jelent.
Egy korszerű intézmény árnyoldalai
A 2,5 milliárd forintból épített, modernnek mondott javítóintézmény, amely 2015-ben nyitotta meg kapuit, jelenleg kihasználtságának alig felén működik. A 14–21 éves fiatalok lakta intézmény speciális figyelmet igényelne – többségük drogbűncselekmény miatt került be ide, és felük állami gondozásból érkezett. Ennek ellenére a vezetés felelőtlen döntései és a szakemberhiány miatt a működés „takaréklángon” történik.
A dolgozók szerint a gyermekek belső hierarchiája és társas viszonya a börtönbeli normákat idézi, ahol az erőfitogtatás, verekedések, valamint az erőfölény okozta zaklatás sem ritka. A nemi érintkezések gyakran a titok fátyla mögött történnek, mivel az áldozatok szégyenérzete és a „árulkodás” stigmája inkább a csendet támogatja.
Járvány veszélyének árnyékában
A járványügyi szakértők véleménye szerint a Hepatitis B és a szifilisz nem feltétlenül zárják ki az érintetteket a közösségi részvételből, ám ez csak akkor igaz, ha megfelelő orvosi kontroll alatt állnak, és az alapvető higiéniai szabályokat szigorúan betartják. Ugyanakkor az említett betegségek terjedési módja miatt – különösen egy olyan környezetben, mint amilyen egy javítóintézet – a megelőzés és az elkülönítés elengedhetetlen lenne.
A szóban forgó fertőzések kezelhetők lennének: a Hepatitis B hosszabb távú orvosi kezelést igényelhet, míg a szifilisz antibiotikummal gyógyítható. Azonban források szerint a két fertőzött gyerek semmiféle különleges bánásmódban nem részesült. Elkülönítésre, amelyre megfelelő hely is rendelkezésre állt volna, szintén nem került sor, és az is rejtély, kaptak-e megfelelő kezelést.
A hallgatás ára
Bár a dolgozók és a gyerekek között is terjedő információk egyértelmű képet festenek a helyzetről, az SZGYF és az intézet vezetése mély hallgatásba burkolózik. A dolgozók számára elképzelhetetlen a döntések logikája, főként, hogy a gyerekek már egymás közt is nyíltan beszélnek betegségükről. Miközben a hivatalos tájékoztatás teljes mértékben elmaradt, az illetékes hatóságok csendje csak tovább súlyosbítja a helyzetet.
A mindennapos konfliktusok, esetleges szexuális kapcsolatok és az ezzel járó kockázatok mellett a kezelési és megelőzési kötelezettségek ignorálása veszélyezteti a gyermekek és dolgozók egészségét egyaránt. Az egészségügyi biztonság minimális követelményeinek figyelmen kívül hagyása felveti a kérdést: ki vállal felelősséget, ha a helyzet súlyosbodik?
Felelősök nélkül?
Kérdések sora vár választ az ügyben: Mit diktál az intézményi protokoll hasonló esetekben? Miért nem szűrték preventíven a többi gyermeket és a dolgozókat? Mi akadályozza a szakmailag indokolt elkülönítést? És nem utolsósorban, miért hallgat a Szociális és Gyermekvédelmi Főigazgatóság?
A vezetői figyelmetlenség és a helyzet súlyos elbagatellizálása ismételten rávilágít a szükséges egészségügyi előírások és átláthatóság teljes hiányára egy olyan létesítményben, amelynek alapvető célja a védelem és nevelés kellene hogy legyen. A felelősség kérdése azonban továbbra is nyitott marad.
Forrás: nepszava.hu/3279403_gyermekvedelem-nagykanizsa-javitointezet-fertozo-gyerekek-szifilisz-hepatitis-b
