Orbán és a Nemzetközi Büntetőbíróság: Negyedszázados fordulat
Az Orbán-kormány döntése, hogy kilépne a Nemzetközi Büntetőbíróság kereteiből, heves vitákat kavart a közéletben. A fő kérdés nem csak az, hogy ez politikailag és diplomáciailag milyen következményekkel jár, hanem az is, hogy a magyar jogban valójában milyen alapokon nyugszik a Nemzetközi Büntetőbírósághoz való csatlakozás. Orbán Viktor emlékeztetett a Kossuth Rádióban tett nyilatkozata során arra, hogy Magyarországon szerinte a bíróság nem juthatott volna jogérvényes pozícióba, mert a vonatkozó nemzetközi szerződést sosem hirdették ki törvényként a magyar jogrendben.
Ratifikáció vagy szabálytalanság?
A vita középpontjában az állt, hogy a Nemzetközi Büntetőbíróság Statútumának Magyarország általi elfogadását 2001-ben csupán egy országgyűlési határozat alapján hirdették ki, nem pedig törvény formájában. Ezt többen törvényességi aggálynak nevezték, noha a 2001-es szabályozás szerint semmilyen előírás nem tette kötelezővé törvény általi kihirdetést. Az akkori Fidesz, köztük maga Orbán Viktor is támogatta az egyezmény ratifikálását. Orbán Viktor aláírása rögzíti azt a dokumentumot, amely Magyarország csatlakozását igazolta a Hágai bírósághoz, ezt az okiratot pedig hivatalosan letétbe is helyezték az ENSZ főtitkáránál, valamint Hágában is.
Alaptörvény kontra nemzetközi jog
Mádl Ferenc akkori köztársasági elnök annak idején alkotmányellenesnek tartotta a Statútumot, mivel a magyar Alkotmány szerint a köztársasági elnök büntetőügyekben csak az Alkotmánybíróság elé állítható. Ez a nézet azon a téves feltételezésen alapult, hogy a nemzetközi jogot a magyar Alkotmánynak kellene alárendelni. A nemzetközi jog hierarchiájában ugyanis éppen fordítva áll a helyzet: a nemzetközi szerződések közvetlen alkalmazást nyerhetnek, és nem szükséges hozzáigazítani azokat a tagállam belső alkotmányához.
Kettős mérce és a jogszerűség fogalma
Az Orbán-kormány tagjai folyamatosan hangsúlyozzák, hogy a törvényeket mindenkinek be kell tartania. Ez azonban ugyanúgy érvényes a nemzetközi jogszabályok tiszteletére is. A 2023-as évben a magyar kormány még támogatta azt az uniós tanácsi javaslatot, amely a Nemzetközi Büntetőbíróság elfogatóparancsainak végrehajtását szorgalmazta. Ez a jogi kötelezettségvállalás alig változott két év alatt, ami ellentmond a kilépéssel kapcsolatos mostani szándékoknak.
Kihirdetés, de nem törvényként
A Statútum 2001-ben történő elfogadását sokan vitatták, mert a kihirdetés csupán országgyűlési határozat alapján történt. Trócsányi László ugyan megkísérelte, hogy a dokumentumot törvényi szintre emelje, de erre nem volt kötelezettség, és ez végül nem is valósult meg. A magyar kormány azonban a ratifikáció tényét számos nemzetközi szinten elfogadtatta, és a dokumentum kihirdetése megfelelt a korabeli előírásoknak.
A kihátrálás mögötti valóság
Az Orbán-kormány mostani, a Nemzetközi Büntetőbíróságtól való távolodása szembeállítható a korábbi politikai döntésekkel. Míg 2001-ben a Fidesz egyhangúlag támogatta az egyezményt, és a külügyminiszter hivatalosan átadta a ratifikációs okiratot Hágában, addig mára az érvek a törvényesség látszólagos hiányosságára épülnek. E kettősség nemcsak jogi, hanem politikai kérdéssé is vált, megosztva a véleményvezéreket és a közéleti szereplőket.
Forrás: nepszava.hu/3275628_orban-negyedszazada-maskent-latta
