A valóság az élelmiszerárak árnyékában
A magyar élelmiszerárakról szóló narratívák jócskán változatos képet festenek. Az utóbbi évek során az alapanyagok drágulásának végtelen története vált fő szöveggé a kereskedelmi viták terén. A statisztikák nem hazudnak: a Központi Statisztikai Hivatal adatai szerint februárban az éves élelmiszerinfláció 7,1 százalékot ért el, jócskán meghaladva az általános 5,6 százalékos inflációt. Ez minden, csak nem az a 3 százalék alatti szint, amelyet a kormányzati becslések álmodoztak.
De vajon ez a magyar élelmiszerdrágulás valóban olyan kirívó? A környező országokból érkező adatok erre cáfolatot kínálnak. Szerbia, Románia, Horvátország és Ausztria áraival történő összevetések azt mutatják, hogy Magyarországnak nincsen monopóliuma a magas árak területén, még akkor sem, ha egyes termékeknél fájó különbségek mutatkoznak.
Bérkülönbségek és áfa hatása
A problémák gyökerét nem feltétlenül az árakban kell keresni – sokkal inkább a bérek világában. Az Eurostat adatai szerint 2023-ban Magyarország éves bruttó átlagbére mindössze 16 900 euró volt, ezzel az EU rangsorában alulról a második helyet foglalta el. Ehhez képest Németországban ugyanebben az évben az éves bruttó átlagbér 50 998 euróra rúgott. Így a magyar vásárlónak ugyanazért a termékért sokkal nagyobb anyagi fájdalommal kell fizetnie.
Az áfa kulcsa további súlyokat ró a vásárlók vállára. Míg Németországban az élelmiszer áfája mindössze 7 százalék, addig Magyarországon ez szédítő 27 százalék. Ezen körülmények között a hazai infláció hatása tovább gyűrűzik az egyes vásárlók közérzetére, és az árkülönbségek érzete még élesebbé válik. Az Orbán-kormány élen járó megoldása, hogy az áfa csökkentése helyett árrésstopokba menekül, ám ezek átlagnézetben csak mérsékelt eredményeket hoztak.
Nagy Márton és az árrésstop meséje
A nemzetgazdasági miniszter, Nagy Márton ünneplésre készen áll. Az árrésstopok bevezetésével állítása szerint már eddig is mintegy 1000 termék árát sikerült 16 százalékkal mérsékelni. De a kormány által beharangozott 10 százalékos általános árcsökkenés csupán féligazság maradt. Hétfő esti adatok szerint az árcsökkentett termékek száma szaporodik, ám a Nagy Márton által vizionált „nagyobb áresés” egyelőre várat magára. Az optimizmus ellenére az árcsökkenés üteme távol áll az infláció által hátrahagyott sebek begyógyításától.
Nemzetközi összehasonlítás: Játszma az árakkal
Hogyan áll más országok élelmiszerpiaca? A csirkemellfilé ára például itthon 2119 forint körül mozgott, míg Szerbiában 1960 forint, Romániában pedig 1548 forint volt. Még Horvátország is jobban szerepelt a maga 1225 forintos paradicsomáraival, szemben a magyarországi 1199 forintos árakkal. Ugyanakkor, ha az osztrák árakat nézzük – a csirkemell több mint 3500 forintba kerül, vagy a paradicsom 1406 forint –, a magyar piac sokkal kedvezőbben mutat.
Ám figyelmeztető jelek is akadnak. Például a tej – Magyarországon 319 és 349 forint közötti árakon kínálják, amely megegyezik az osztrák árszintekkel. De a Nescafe Dolce Gusto kávé hazánkban olcsóbb volt, mint például Szlovákiában, ahol 2052 forintért, vagy Ausztriában, ahol 3048 forintért kínálták. Az összképet veszélyesen árnyalják olyan termékek, mint a 7000 forintos Pick szalámi, ami Németországban akciósan csak 6000 forintért kapható.
A végletek tükre
Az eredmények egyszerre biztatóak és lesújtóak. Nem állítható, hogy Magyarország extrém módon drága lenne élelmiszerfronton, de az áfaterhek és az alacsony bérek kombinációja mélyebb problémákat tár fel. A román árazás következetesen alacsonyabb, míg Ausztria és Németország az eltérő gazdasági adottságok ellenére is példákat kínál arra, hogyan változhat az árszínvonal és az életszínvonal közötti erőegyensúly.
