Közöny és emberség kontrasztja a mindennapokban
Egy esős reggelen történt, hogy egy középkorú férfi összeesett közvetlenül az utcán, előttem. Ő volt az, akit nap mint nap láttam a környék tisztaságáért dolgozni, a bevásárlókocsijával és a benne lévő eszközökkel. Az úttest szélére érve egyszerűen elzuhant, feje a padkának csapódott. Azonnal odarohantam hozzá, és hozzám hasonlóan még ketten próbálták menteni. Oldalfekvésbe helyeztük, miközben egy helyi iroda munkatársai defibrillátort biztosítottak. A mentősök iránymutatásai alapján újraélesztést kezdtünk, és szerencsére sikerült stabilizálni az állapotát, mire a szakemberek megérkeztek.
Nem telt el úgy egy pillanat sem, hogy megkérdőjeleztem volna: segíteni kell. Az esernyőt tartottam a mentősök fölé, másik kezemmel egy oxigénpalackot fogtam. Az önzetlen segítség természetessége váltotta fel a gondolataimat, mert ezzel tartozunk egymásnak.
A közöny sötét árnyéka
Nemrégiben az Országos Mentőszolgálat egyik posztját olvasva szembesültem azzal, hogy a közöny mennyire áthatja a társadalmat. Két esetet említettek, amelyek különösen megbotránkoztatóak.
Az egyik egy piacon történt, ahol a mentősök egy ember életéért küzdöttek. A vásárlók közönye azonban megdöbbentő volt: mintha semmi sem történt volna, folytatták az evést, vagy egyszerűen átléptek egy szenvedő emberen. A cinizmust tovább fokozta, hogy néhányan még a mentőfelszerelésbe is belerúgtak. A helyzet annyira tarthatatlanná vált, hogy rendőri segítséget kellett kérni, hogy biztosítsák a helyszínt.
Emberség helyett önzés?
Az effajta közöny döbbenetes emlékeztető arra, hogy egyre távolabb kerülünk azok az alapvető értékektől, amelyek emberré tesznek bennünket. Az életmentő munka tisztelete és az empátia helyett olykor az apátia, a lustaság és az önérdek kerül előtérbe. Az emberek hajlamosak tovább sétálni, mintha a bajban lévő ember szenvedése nem lenne az ő problémájuk. Ezen hozzáállás mellett a mentősök küzdelme szélmalomharcnak tűnik.
Kérdés, ami eszünkbe kell hogy jusson
Amikor egy ilyen esetről hallunk, vajon elgondolkodunk-e? Vajon szembenézünk azzal, hogy a közöny nemcsak szörnyű, hanem végső soron emberek életébe kerülhet? Milyen társadalom az, ahol egy ember összeeshet az utcán, miközben mások csak néma tanúkként ácsorognak, vagy éppen elsétálnak mellette?
Az emberség újraélesztése
Valahol mélyen talán mind tudjuk, hogy az emberi méltóság megőrzése nem csupán jog, hanem kötelesség is. Az élet törékenységének felismerése képes arra, hogy megtörje a közöny burkát, és cselekvésre ösztönözzön minket. Túl sok ember süllyedt bele a fásultságba, amely megfosztja őket attól, hogy valódi értékeket képviseljenek. Az egyetlen mód, ahogy ezek az esetek változhatnak, a saját felelősségvállalásunk, amikor eljön az idő, hogy cselekedjünk.
Forrás: nepszava.hu/3270571_maradjunk-emberek
