Falcsik Mari és a rockzene ihlette magántörténelem
A magyar irodalomban ritkán tapasztalható összhang húzódik meg Falcsik Mari legújabb kötetének, a *My Rocks*-nak mélyén, ahol a zene, az élettörténet és a történelem találkozik. A költőként ismert szerző most epikus prózával jelentkezett, amelyben 21 elbeszélést 21 angolszász rockdallal kapcsolt össze egy különleges harmóniában, olyan időszakokról mesélve, melyek a magyar köz- és magántörténelem komplex összefonódásait tárják fel.
A zene és a szöveg különös harmóniája
Bár Falcsik Mari korábban verseiről volt ismert, amelyek a ritmust és rímeket szinte zenei szervezettséggel használták, ezúttal a próza világában mutatja be ugyanezt a precíziós érzékenységet. A kötetben megjelenő történetek leírhatatlan szorosságban kapcsolódnak az adott dalokhoz. Van olyan elbeszélés, amely címében hordozza az inspiráló rockzenekar nevét (*Ten Years After*), míg más esetekben a szereplők cselekményeibe finoman beágyazódik az idézett dal, mint például a *Heartbreaker*-ben. Pilátus és Mária Magdolna közismert bibliai alakjai pedig szürreális módon szövődnek össze a *Jesus Christ Superstar* klasszikusa, a *Pilate’s Dream* által inspirált történetben.
Mégis, Falcsik hangsúlyozza, hogy ezek a történetek nem egyszerű zenei illusztrációk vagy szerzői döntések termékei. A dalok létező szövetükbe mélyen beleivódott zenei hatásként szinte „beleszívták” magukat a szövegekbe, és ezáltal egyedi érzékenységet kölcsönöztek az elbeszéléseknek. A zene hallgatható aláfestő melódiaként, de az írás központi elemévé is válik – különösen olyan darabokban, mint a *Tom Waits Town With No Cheer*-hez kapcsolódó *A temetés*.
Az idő és hely szoros markában
A történetek nem csupán a zenére összpontosítanak, hanem egy konkrét korszak történelmi levegőjét is sugározzák. Ezek az elbeszélések a XX. századi Magyarország évtizedeiről – az ’56-os forradalom árnyékában és a szocialista korszak mindennapos abszurditásai közepette – adnak árnyalt képet. Falcsik szerint ezek a zenék annyira meghatározóak voltak ezekben a korszakokban, hogy szinte a mindennapi élet szövetébe szőttek bele érzelmi és narratív elemeket, így természetesen lettek részei az egyéni sorsoknak is.
A novellaírás folyamata sem a dalokról vagy történetekről történő egyszerű döntésen alapult. A létrejött szövegek és a melléjük kapcsolódó rockművek szimbiotikus együttállása magától értetődően alakult ki. Ahogy Falcsik fogalmaz: a rockdalok egyszerre voltak az ihlet forrásai és a történetvilág érzelemgazdag „díszletei”, amelyek az egymással párhuzamos energiák résein keresztül kapcsolódnak egymásba.
Retró vagy valami egészen más?
Falcsik elkerüli a nosztalgia csapdáját, amely gyakran a történelmi korszakokat idéző művekbe szivárog. Nem a múlt idealizálása vagy a retró hullám lovaglása vezérli, hanem az élmények nyers, gyakran fájdalmas, életszagú rögzítése. A kötet nem a múltat sírfürdős rózsaszínben megidéző képeslapokat nyújt, hanem a hétköznapi emberek életének valóságos küzdelmeit próbálja közel hozni, legyen az a szocializmus sivár rutinja, vagy a lázadás reménye. Az ábrázolt szereplők – legyenek gyerekek, kamaszok, idősebb nők vagy férfiak – mind a korszak áldozatai, részei, vagy ellenállói, egyformán beburkolva a korszak nyomasztó atmoszférájába.
Magántörténelem és személyes attitűd
A *My Rocks*-ban nem csupán a személyes történeti érzékenységet találjuk meg; a gyermekkori élmények, fiatalkori benyomások és a családi narratívák mind-mind keresztezik egymást az elbeszélések során. Falcsik beleszövi személyes emlékeit, szűkebb pátriáján átívelő pillanatképeit, ahogy például a Kiss János altábornagy utcából kiindulva vezeti vissza az olvasót fiatalságának helyszíneire.
A kötetben rejlő narratív változatosság nemcsak az ő életéhez, hanem a múlt univerzális tanújához is visszanyúl, összekapcsolva a valós eseményekből és figurákból inspirálódott szövegeket a teljes Falcsik-univerzummal. A kötet mint irodalmi egység szervesen épül be korábbi műveinek rendszerébe, ahol az élettörténetek és a művészeti inspirációk között húzódó átjárók láthatóvá válnak.
A sziklák, amelyekre támaszkodni lehet
A kötet címe – *My Rocks* – egyrészt zenei utalásként szolgál, másrészt olyan szimbolikus jelentőségű elemekre utal, amelyek az ember támasztékai lehetnek, vagy éppen az élet nyomasztó súlyai. A rock és a sziklák kettőssége finoman árnyalja az egész kötet hangulatát, ahogyan az emlékezés és az elengedés között húzódó feszültség is végigvonul a könyvön. A zenék és a történetek nem puszta illusztrációk: mindkettő önmagában is erős üzenetet hordoz, miközben magán- és közösségi élményt egyaránt közvetít az olvasónak.
