Szentkirályi Alexandra és Latorcai Csaba felháborodott a Médiatanács-jelöltek elutasításán
Szentkirályi Alexandra, a Fidesz korábbi főpolgármester- és parlamenti képviselőjelöltje, az Országgyűlés művelődési bizottságának elnöke szégyennek nevezte, hogy a parlament keddi ülésnapján a többség nem választotta meg a Fidesz és a KDNP Médiatanácsba szánt jelöltjeit.
A szavazáson csupán a tiszás és a Mi Hazánk által delegált jelölt kapta meg a szükséges támogatást. Kereszténydemokrata kollégája, Latorcai Csaba elfogadhatatlannak nevezte a történteket, kiemelve: a rendszerváltás óta nem fordult elő, hogy a frakciók jelöltjeit, akiket előzetesen a bizottság támogatott, a parlamenti szavazáson elutasítsák.
A Nemzeti Média- és Hírközlési Hatóság Médiatanácsának történetében azonban éppen a most felálló grémium az első, amelyben ellenzéki, mi hazánkos jelölt is helyet kapott. A kormánypárti delegáltak esetében pedig – először a tanács fennállása óta – a szakmaiság, és nem a párthűség dominált. Az elnökké választott Polyák Gábor múltja is jelentős változást jelez a testület gondolkodásmódjában és működési elveiben.
A Médiatanácsot 2010-ben alapították, egyúttal az Országos Rádió és Televízió Testületet is megszüntették. Az azóta eltelt időszakban a regnáló kormányok a parlamenti kétharmaduk birtokában különféle jogszabályalkotásokkal és bizottsági praktikákkal saját igényeik szerint formálták a szervezetet, és ellenzéki jelölt – noha a törvény előírja – egyetlen alkalommal sem juthatott be.
Bár hivatalosan az elnök és a tagok csak kilenc évre kaptak mandátumot, hosszabbítási lehetőség nélkül, a Fidesz-KDNP egy átmeneti rendelkezést csempészett a jogszabályi szövegbe, mely szerint a Médiatanács elnöke és tagjai megbízatása megszűnésének időpontja az újonnan megválasztott elnök és tagok megbízatásának kezdetével esik egybe. Mivel a Fidesz és szövetségese nem állított új jelölteket, a régiek maradhattak, 2022-ben pedig ismételten elgáncsolták az ellenzéki összefogás közös próbálkozását.
A Médiatanács az elmúlt bő másfél évtizedben eredeti rendeltetése helyett – a sajtószabadság érvényesülésének ellenőrzése és biztosítása helyett – a hazai sajtó felett lebegő fideszes pörölyként működött. Vezetői és tagjai az orbáni holdudvar kipróbált emberei közül kerültek ki, rendelkezései az ellenzéki sajtó ellehetetlenítését és a pártholdudvar kielégítését szolgálták.
A testület asszisztált a hazai médiapluralizmus megszüntetéséhez, a közmédia propagandává silányításához, miközben arrogánsan reagált a sajtószabadságot és sokszínűséget féltő hazai és külföldi kritikákra, figyelmeztetésekre.
Mindezek láthatóan nem jutottak el Szentkirályihoz és Latorcaihoz, vagy nem érték el az ingerküszöbüket – valószínűbb azonban, hogy kifejezetten elégedettek voltak a helyzettel és a rendszerrel, melyről egészen április 12-ig úgy gondolták, örökké tart. A kijózanító választási eredmény ellenére bő öt hónap sem volt elegendő, hogy levetkőzzék a régi reflexeket, és továbbra is dacolnak a tényekkel.
