Búcsú a rezsicsökkentéstől
A rezsicsökkentés kivezetésének említésével mindig csínján bánt a miniszterelnök, különösen a kampányban hanyagolta ezt a témát Magyar Péter, ám soha nem tagadta, hogy előbb-utóbb hozzá kell nyúlni a családok számára kedvező, a költségvetésnek viszont terhes konstrukcióhoz.
A kormány jelenlegi hivatalos álláspontja ugyanakkor az: a rezsicsökkentés kivezetése nincs napirenden. A 2013-ban bevezetett, majd 2022-ben megszigorított, napjainkban sávos formában létező rendszerhez az idén biztosan nem nyúlnak hozzá, és a jövő évben is legfeljebb csak akkor, ha valamilyen kényszerítő erő ezt kicsikarja. Most még semmiféle előkészítő munkáról nem lehet hallani.
Annak ellenére nem, hogy a sávossá tétel nem várt negatív hatással is járt: komoly mértékben csökkent a fűtési célú földgáz fogyasztása, mert az érintett háztartások egy része áttért a környezetvédelmi szempontból káros tűzifás fűtésre, amit még jobban ösztönöz, hogy az áfáját szeptember közepétől csökkentették.
A gazdasági és nemzetközi szervezetek, az Európai Bizottság és az OECD egybehangzó javaslata úgy tűnik, mindeddig hidegen hagyta a magyar kormányt. Ők mind úgy vélik, illene már hozzányúlni a rezsicsökkentés „szent tehenéhez”. A kivezetése vagy legalábbis átalakítása nagymértékben hozzájárulna a központi költségvetés egyensúlyának megteremtéséhez, arról nem is beszélve, hogy sikerülne mérsékelni a piaci torzulásokat.
Amíg a 2026-ban megválasztott magyar kormány nem tartja napirenden a rezsicsökkentéssel való érdemi foglalkozást, addig szakértői körökben – saját kezdeményezésből – nemcsak serényen dolgoznak, hanem számos megfontolásra érdemes indítványuk már meg is született.
Azt senki sem tagadja, hogy a családok számára a rezsicsökkentés elsősorban szociális kérdés, és ha így van, akkor a kivezetésnek is egy ilyen forgatókönyvet kellene követnie. Ez az elgondolás összhangban van a nemzetközi ajánlásokkal, amelyek nem a teljes kivezetést javasolják, hanem a támogatások célzottá tételét. Vagyis a fűtési, valamint az áram- és gázártámogatást kizárólag a rászorulók, az alacsony jövedelmű háztartások kapnák.
Ezzel egyidejűleg az átlagfogyasztási korlátot fokozatosan csökkentenék, a kedvezményes sávot leszűkítenék. Az ársokk elkerülése érdekében ez természetesen csak több lépcsőben történhet meg. Így fokozatosan zárulhatna a lakossági piaci ár és a kedvezményes hatósági ár közötti olló. Egyúttal az eddiginél intenzívebben lehetne állami támogatást nyújtani a családi házak és a társasházak hőszigetelésére, nyílászárócseréjére.
A kormány elsődleges feladata az lenne, hogy rendet teremtsen a családok energiafelhasználásában, hiszen ennek mikéntje nem függhet a mindenkori hatósági áraktól.
Az Európai Unió nem hagyja magára a tagállamait, amiből Magyarország is jócskán profitálhat, és ezzel mérsékelheti a családok terheinek előbb-utóbb mindenképp bekövetkező növekedését. Nemrégiben létrehozták a Szociális Klímaalapot, amely a „sebezhető” háztartásokat is támogatja: Magyarország 2032-ig nagyságrendileg 2,4 milliárd euróra számíthat belőle.
Az európai közösséget az energiafelhasználásnak a klímaváltozás miatti átalakulása vezérelte. Itt érvényesülhet az árkorbács és a kompenzációs cukorka is, de ahhoz nem fér kétség, hogy a Tisza-kormány nincs könnyű helyzetben.
