Elhunyt Mark Rydell, az Aranytó rendezője
Kilencvenhét éves korában elhunyt Mark Rydell, az Oscar-díjra jelölt amerikai rendező, színész és producer. A szomorú hírt lánya, Amy Rydell jelentette be, aki elmondta, hogy az 1981-es, ikonikus film, Az aranytó rendezője a Los Angeles-i Woodland Hillsben, a film- és televíziós szakma korábbi dolgozói számára fenntartott otthonban távozott az élők sorából augusztus 13-án.
Rydell legnagyobb hírnevének forrása az Az aranytó, amely Ernest Thompson saját színdarabjából készült, és amely egy idős házaspár, valamint az apa és felnőtt lánya közötti összetett és régóta terhelt viszonyt dolgozta fel. A film érzékeny színészi játékokkal és szentimentalizmussal teli jelenetekkel tűnt ki, különösen figyelembe véve, hogy ebben a produkcióban szerepelt először együtt Henry Fonda és lánya, Jane Fonda. Henry Fonda alakítása Norman Thayer szerepében kiváló teljesítmény volt, amiért pályája során egyedüli Oscar-díját megszerezte; ezt követően tavasszal elhunyt. Feleségét, Ethelt a legendás Katharine Hepburn alakította, aki ezzel a filmjével negyedszer nyerte el a legjobb női főszereplőnek járó Oscart.
Az aranytó tizenkét jelöléséből hármat váltott díjra, köztük Henry Fonda és Katharine Hepburn alakításait, valamint Ernest Thompson forgatókönyvét. Mark Rydellt a legjobb rendező kategóriájában jelölték, de az Oscar-díjat Warren Beatty nyerte el a Vörösök című filmért.
Rydell pályafutását színészként kezdte és eredetileg jazz-zongoristának készült, a Juilliard Schoolban tanult zenét, mielőtt a színészet irányába fordult. Az ötvenes évek végén televíziós sorozatokban, valamint színpadi produkciókban játszott, és részt vett a híres Actors Studio munkájában is. James Deannel és Steve McQueennel közösen tanulva később az intézmény egyik művészeti vezetője és oktatója lett.
Pályafutása korai szakaszában Rydell televíziós sorozatok epizódjait rendezte, először 1967-ben a The Fox című játéknál, amely D. H. Lawrence kisregényén alapult. Ezt követően olyan filmekkel folytatta, mint a Steve McQueen főszereplésével készült The Reivers, valamint a 1972-es The Cowboys, amelyben John Wayne egy idős marhatenyésztőt alakított, aki felnőtteket alkalmazott a csordatereléshez.
Rydell pályájának másik monumentális sikere az 1979-es A rózsa volt, amely Janis Joplin életéről szólt, és Bette Midler előadásának köszönhetően a színésznő első jelentős filmszerepe lett. Midler alakításáért Oscar-díjra jelölték, és később úgy nyilatkozott, hogy Mark Rydell volt az, aki megváltoztatta az életét.
Az 1984-es A folyóban Rydell egy eladósodott amerikai gazdálkodócsalád nehézségeit mutatta be Sissy Spacek és Mel Gibson főszereplésével. A filmet követően Sissy Spacek Oscar-jelölést kapott kiemelkedő teljesítményéért. Rydell 1991-ben ismét Bette Midlerrel dolgozott a For the Boys című zenés drámában, amelyért a színésznő szintén jelölést kapott az Amerikai Filmakadémia díjára.
Rendezőként valóban emlékezetes alakítást nyújtott, azonban színészként sem tűnt el teljesen a filmvászonról. Az egyik legmeghatározóbb szerepét Robert Altman 1973-as neo-noir filmjében, a Hosszú búcsúban formálta meg, ahol Marty Augustine kegyetlen gengszterének karakterét idézte meg, ami éles ellentétben állt érzelmesebb rendezéseinek világával. Később megjelent Sydney Pollack Havanna és Woody Allen Hollywoodi történet című filmjeiben is.
A 2001-es James Dean életéről készült televíziós film rendezésével és a Warner Bros. mogulját, Jack L. Warnert megformálva Rydell igazi mesterként tért vissza a képernyőre.
Mark Rydell olyan filmeket hozott létre, amelyek nem csupán formai újításokat, hanem a színészi játék iránti mély érzékenységet is tükröznek. Folyamatosan olyan történeteket választott, amelyek a családi dinamika, az elfojtott érzelmek és a késői beszédidő feszültségeit helyezték a középpontba. Legjobb munkáiban a klasszikus hollywoodi narratívát az Actors Studio lélektani realizmusával ötvözte.
Rydell három gyermekével – Amyval, Christopherrel és Alexanderrel – valamint unokáival és dédunokáival együtt gyászolja az emlékét.
