Az Erdélyi Médiabirodalom Átjátszása: Közpénz és Politikai Párhuzamok
Egy több mint 13 milliárd forint közpénzből felépített erdélyi médiabirodalom tulajdonjogának átjátszása egy RMDSZ-es politikus, Turos Lóránd magánvagyonává vált, ami különös figyelmet keltett. Az esemény éppen akkor történt, amikor a Tusványos Fesztivál már javában folyt, és Tarr Zoltán, a külhoni magyar kapcsolatokért felelős új miniszter éppen első erdélyi látogatására készült.
Tarr Zoltán szombaton érkezett Erdélybe, ahol Markó Béla volt RMDSZ-elnökkel folytatott tárgyalásokat, majd vasárnap Fehéregyházán megnyitotta az Orbán-kormány és a Maros Megyei Tanács által támogatott Petőfi Sándor Emlékhelyet. A rendezvényen a politikai elit különböző tagjai, köztük Kelemen Hunor RMDSZ-elnök is megjelent, ám sokan, köztük Tarr és Kelemen, elkerülték a közös fotózást, ami a köztük lévő feszültségeket árnyalja.
A miniszter beszédéből és a marosvásárhelyi rádió interjújából kiderült, hogy az RMDSZ és a magyar kormány, valamint a Tisza-kormány közötti feszültségek nem csökkentek, hanem megmaradtak. A közpénzből felépített fideszes médiabirodalom átjátszása RMDSZ-érdekkörbe minimum „súlyosan barátságtalan lépés”, aminek következményeit a Tarr vezette minisztérium is érzékelheti.
Az Orbán-kormány 2010-es hatalomra jutása óta fokozatosan kiépítette a határon túli médiát, alkalmazva a magyarországi modellt az erdélyi helyzetre is. Az egész folyamat kulcsembere Liszkay Gábor volt, aki a KESMA-t is létrehozta. Először az írott sajtót vásárolták fel, majd 2017 végén újabb tőkeinjekciókkal az erdélyi média jelentős részeit irányították. A költségek nem csupán a Bethlen Gábor Alaptól származó közpénzekből fedezhetők, hanem minisztériumi forrásokból és a Szerencsejáték Zrt.-től is.
2022 őszén hirtelen bejelentették a nyomtatott sajtótermékek, így a Krónika, Székelyhon és Székely Hírmondó megszüntetését, míg az erdélyi Átlátszó jelentése szerint 2021-ig a projekt már 7,5 milliárd forint közpénzt használt fel. Ez az összeg az idei évre már 13 milliárd forintra növekedett, ami most Turos Lóránd politikai hatáskörébe került, éppen a Tusványosi tábor idején, ami nem tűnik véletlennek.
A kérdés, hogy Turos Lóránd miként fogja fenntartani az erdélyi médiabirodalmat, hiszen még az Orbán-kormány idején is gondot okozott a finanszírozás. Bár ő nem szegény ember, a saját lapját, a Szatmári Friss Újságot a költségek miatt zárta be. Az RMDSZ sem képes egy ilyen jól működő médiacéget fenntartani, mivel a román támogatások nem irányíthatók át teljes mértékben a frissen megszerzett cégekre.
Az események fényében sok kérdés merül fel a média átjátszásának hátteréről. Esélyes, hogy a változás Orbán Viktor, vagy környezete utasítása alapján történhetett, amely az RMDSZ-nek nem kedvez. Az eddigi formális cserék megkérdőjelezik a tulajdonjog átruházásának jogszerűségét és etikai aspektusait, hiszen a közpénzekből felépített egyesületek magánvagyonokká alakulnak át, ami már régóta kérdéses jogi normák mentén zajlik.
Összegzés gyanánt megállapítható, hogy a helyzet komoly feladat elé állítja a pénzügyi és nyomozati hatóságokat; a médiatranzakciók, bár nem a legnagyobb értékűek, sokkal bonyolultabb, átláthatatlan hálózatokat rejtenek. Erdélyben négycsillagos szállodák épültek bőkezű támogatásokból, és a gazdaságfejlesztési milliárdok zöme gyakran a helyi strómanok zsebében köt ki, amik a magyarországi NER elvárásainak megfelelően működnek. Az erdélyi NER-akták nyomozása nemcsak a médiavetélkedők átláthatóságát célozza, hanem a politikai korruptság további feltárását is viszi magával.
