Nyílt levél Magyar Péternek
Tisztelt Miniszterelnök Úr!
Az „óellenzékizés” fogalma nem tűnik hitelesnek, különösen annak szájából, aki háromszor vagy akár négyszer is megszavazta Orbán Viktor rendszerét. Ezzel a háttérrel nincs meg az erkölcsi alapja ahhoz, hogy megszabja, kik alkothatják a politikai főáramot, és kik zárhatók ki a kormányzáshoz szükséges szakmai és államigazgatási háttérmunkából. A magyar államigazgatásban számos tisztességes szakember végezte a munkáját, miközben nyilvánvalóan nem osztják Orbán irányvonalát.
Sokak, akik aktívan és nyíltan felléptek a rendszer ellen, nem csekély egzisztenciális kockázatot vállaltak. Csak néhány „óellenzéki” személyt említenék, akik valóban tettek az Orbán-rendszer ellen: Hadházy Ákos, Szabó Tímea, Szél Bernadett – és a lista hosszan folytatható. Nem szabad figyelmen kívül hagyni az önkormányzati vezetők és a független sajtó szerepét sem.
Az „óellenzékizés” különösen a Tisza-kormányra nézve hátrányos. Számos olyan szakembert zár ki, akik a saját területükön tisztességesen dolgoztak, és szakértelmük elengedhetetlen lenne a kormányzás szempontjából, azonban a miniszterelnöki tilalom akadályozza őket abban, hogy érdemben hozzájáruljanak a döntésekhez, miközben a Tisza-kormány égető szakemberhiánnyal küzd. Az országot nem szabad „ó-emberekre” és a többiekre osztani.
A politikai diskurzus hiánya
Számomra a legfájóbb az volt, hogy a gyerekeim úgy nőttek fel, hogy egyszer sem tapasztaltak normális, civilizált politikai diskurzust. Mindig harcolni kellett, és állandó ellenséget kellett látniuk. Nem volt türelem és tolerancia, és mindenhol mérgező, ellenkező érzelmekkel teli kampányanyagokkal találkoztak. Ennek hatására most csodálkozva néznek a világra, és nem tudják, hogyan kellene civilizáltan beszélgetni a politikáról.
A rendszerváltás egy új hangnemet ígért, amelynek célja a higgadt, toleráns és megértő politikai diskurzus volt. Sajnos, ennek a célkitűzésnek eddig csak elenyésző nyomait látni.
Az elkövetett bűnök kérdése
Fontos, hogy folyamatosan napirenden tartsuk az elkövetett „disznóságokat”, hogy ezek a bűnök ne halványuljanak el a kollektív emlékezetben. Az arányok kérdése itt viszont elengedhetetlen. A Fidesz olyan embereket ültetett be a parlamentbe, akiket méltatlanok a reflektorfényre. Jelenleg a Tisza és Ön biztosítja nekik ezt a figyelmet adó savazással. Nem azt mondom, hogy el kell hallgattatni az ilyen kérdéseket, hanem, hogy a hangsúlyokkal érdemes bánni.
A kormány tagjai a munkájuk legtöbb részét nem a parlamenti üléseken töltik, így ez a munkaidő 20-40 százalékot jelent, ami sok hasznos időt von el a tényleges kormányzástól. A választók, akik politikai nézeteikben igen sokszínűek, a Tiszát választották, mert egy békés, szerethető, demokratikus Magyarországot ígért. Jó lenne látni, hogy a folyamatos ellenségeskedés helyett a dolgok és a hangnem valóban a közös célok szolgálatába áll.
Jövőbe mutató politikai irány
Miniszterelnök Úr! Ön már beírta magát a magyar történelemkönyvek lapjaira a rendszerváltással. Kívánom, hogy a jövőben azt olvashassuk a következő oldalakon, hogyan válik a rendszerváltást levezénylő politikai párt kampányoló vezetőjéből egy igazán demokratikus államférfivé.
Telkes András
