A MŰVÉSZ ÉS A POLGÁR – BÚCSÚ NÁDASDY ÁDÁMTÓL
Nádasdy Ádám, a neves nyelvész, költő és műfordító, 79 éves korában távozott az élők sorából. Életműve olyan gazdagsággal bír, hogy a műfajok átfogó listájának összeállítása szinte lehetetlen feladat. Széleskörű munkássága túllép a hagyományos „irodalmi ember” definícióján, hiszen kiemelkedő nyelvművelői és dramaturgiai tevékenysége mellett, a színház világában is maradandó nyomot hagyott. Nádasdy klasszikus értelemben bölcsész volt, aki tudós-művészként és tanárként jelentős hatással volt a szellemi értékek közvetítésére. Ahogy ő magyarázta, az igazi bölcsész sosem szűkül be a szakmai keretek közé, hanem kultúrmunkásként éli meg identitását.
“Minden műfaj jó, az unalmasat kivéve” – idézte Voltaire-t, s ez a gondolat a Nádasdy-féle alkotó világ sokszínűségét is jól tükrözi. Az ihlet ettől változatosan érkezett, műhelyéből versek, novellák, műfordítások, sőt esszék is születtek. E sokszínűség megőrizte a középpontban álló szabadelvű értékrendet, amely a toleranciára épülő humanista világképet képviselte.
Különösen figyelemre méltóak korszerű Shakespeare-fordításai, de emellett Dante monumentális Isteni színjátékának átültetése is a figyelem középpontjába kerül. E műve nemcsak Babits örökségét viszi tovább, hanem a modern magyar nyelven szólítja meg a közönséget. Ezen kívül Nádasdy „lefordította” a magyar drámairodalom klasszikusait is, mint például a Bánk bán, Csongor és Tünde, valamint Az ember tragédiája, amely által a modern középiskolai fiatalokhoz is eljuttatta ezeket a műveket, amelyek számukra sokszor érthetetlenek voltak. Ily módon fontos részesévé vált a nemzeti kultúra öregbítésének.
Nádasdy Ádámot sokan ismerik a Klubrádió népszerű Szószátyár című nyelvművelő műsoráról is, amelyet Kálmán Lászlóval közösen vezettek. Ez a műsor eltért a megszokott, iskolamesteres stílustól, lehetőséget teremtve a nyelvi eltérések és sajátos alakzatok bemutatására, ugyanakkor folyamatosan figyelembe vette az irodalmi nyelv normáit is. Számukra a választás szabadsága volt a kulcsfontosságú üzenet. Az összehasonlító és történeti megközelítéseikkel a nyelvészet iránti érdeklődésüket és a nyelvi szemlélet árnyaltabbá tételét célozták meg. Nádasdy nyelvészeti írásainak egy kötetéért, a Szmoking és bermuda című könyvért is a Magvető Könyvkiadó felelős.
Bátor és példaadó döntés volt, hogy vállalta másságát a nyilvánosság előtt. Írói pályájának jelentős része az a novellasorozat, amely a melegek egyedi konfliktusait járja körül, felfedve a saját nemhez való vonzódás tudatosulásának néha gyötrelmes folyamatát. A történetek kifejezik a belső késztetések és a társadalmi elutasítottság közötti feszültséget, hangsúlyozva, hogy az érzelmek és vonzalmak folyamatai pontosan ugyanolyanok, mint a heteroszexuálisok esetében.
Nádasdy angol nyelv iránti elkötelezettsége is figyelemre méltó volt, hiszen tanárként a más kultúrák iránti nyitottságot hirdette, elítélve a xenofóbiát minden megnyilvánulásában. Londoni levelei, amelyek a Szép Szóban publikálásra kerültek, egy könyv formájában is megjelentek, hasznos tanulságokkal szolgálva a kultúrák közötti megértés elősegítésére. Halálával lapunk egy pótolhatatlan értékű szerzőjét vesztette el.
Az utolsó versei, különösen az „Átcsapott a hullám”, megrendítő sorsmetaforákat tárnak elénk. A hajó imbolygása, a fedélzetre kapaszkodás, a távolba való nézés mind a magányos utat és a társadalmi kihívásokkal teli, nonkonformista művész létét tükrözi. Az elhagyott biztonság helyett a saját, kiszámíthatatlan út keresése világít rá a művész életének folytonos feszültségeire.
Nádasdy Ádám valóban polgári kultúrában érezte magát otthon, s ma, amikor a társadalom ilyen végletesen megosztottá vált, amikor a gyűlölet és barbárság tombol, a civilizáltság és az emberiesség alapvető gesztusai még fontosabbá válnak. Az ő hiánya már most érezhető a kulturális tájban.
