Rachel Kushner: A Teremtés Tava
A modern élet dilemmáitól való szabadulás lehetősége két irányba terelhet: forradalom vagy visszatérés az ősi időkhöz. Ez a két paradigma izgalmasan találkozik egy amerikai titkos ügynök sorsában, aki beépül egy franciaországi radikális ökoközösségbe, hogy feltérképezze annak működését és politikai céljait. Rachel Kushner politikai thrillere olyan univerzumba kalauzol bennünket, ahol a szerelem fegyverré válik, a múlt elképzelt világát élhetjük át, az igazság pedig csupán újabb fedőtörténet formájában jelenik meg. A Teremtés tava március 3-án érkezik a magyar olvasókhoz a Magnólia Kiadó gondozásában.
Neander-völgyi titkok és mítoszok
A Neander-völgyiek, akikről Kusher írásában is szó esik, hajlamosak voltak kényelmetlen érzelmi állapotokra, mint a depresszió, és gyakran szenvedtek a függőségektől is, különösen a dohányzás iránti vonzalomtól. Bruno, a titkos ügynök egy e-mailjében feltételezi, hogy a Neander-völgyiek a nikotint durvább módszerrel, például a levelek rágásával nyerték ki a dohánynövényből, még azelőtt, hogy az első ember tűzhez nyúlt volna. Bruno leveleit olvasva egy olyan képet festett magam elé, amelyben egy ötvenes évekbeli mexikói motoros áll, öltözetében a bőrdzsekije és a Camel cigaretta füstje találkozik a mindennapok varázsával.
Ezek az e-mailek nem csupán a Neander-völgyiek bonyolult elméről szólnak, hanem bemutatják az agyuk méretét is, amelyik a Homo sapiens agyának méretével versenyez. Bruno a hatalmas koponya méretét a motorkerékpárok motorjával hasonlítja össze, ahol a hengerűrtartalom a teljesítmény szimbóluma. A Neander-völgyi agy 1800 köbcentiméterével felülmúlt minden más lényt, ahogy Bruno szavaival élve, elképzeljük a „utak királyát”, aki mesterien vezeti motorját a történelmi kontextusokban.
Az ősi emberek jellemzői
Bruno levelezése révén a Neander-völgyiek arca is új színekben tűnik fel: elképzelem, ahogy Joan Crawford drámai, brutális vonásait viselik. A génkutatás előrehaladtával a vörös haj iránti hajlamot a Thalok genetikai jellemzőjeként határozták meg, és ez újabb kérdéseket vet fel a személyiségükről: vajon nemcsak a megjelenésük, hanem temperamentumuk is erősebben kiszélesedett? Bruno e-mailjeiben találkozunk a Neander-völgyiek konyhával, amely nem nélkülözheti a tűzön sült húst, ám a bélrendszerükre nézve problémákat okozó étrendjük a fogakra is kihatott. Erős állkapcsuk jól illeszkedett életmódujukhoz, de a puha ételek fogyasztása esetén hátrányos volt.
Harc a túlélésért
A köztudatban élő elképzelések, miszerint a Homo sapiens és a Neander-völgyiek közötti ellentét egy közvetlen versenyen alapult, felerősítik a kérdéseket, hogy a két faj kölcsönhatásban állt-e egymással. Bruno véleménye szerint a Homo sapiens mezőgazdasági és ipari forradalom irányába haladt, míg a Neander-völgyiek a természetes életformáikra támaszkodtak. A levelekben rejlő információk rávilágítanak arra, hogy bár lehettek ütközések, a dominancia nem tisztán fizikai erejében rejlett. A Homo sapiens távollétében ügyesebb stratégiákra támaszkodott, melyek hozzájárultak a túléléshez, míg a Neander-völgyiek emberek ügyes vadászokként próbáltak boldogulni az erőforrásokért folytatott harcban.
Felvetett kérdések
Bruno irományai mély filozófiai kérdéseket vetnek fel a fajok közötti érintkezéssel és a történelmi együttélés rejtélyével kapcsolatban. Az emberek és a Neander-völgyiek egymás mellett éltek, de elképzelhető, hogy a találkozások elkerülésével biztosították a maguk jövőjét. A természetüket és szokásaikat felfedezve váratlanul a múlt mély ismereteivel gazdagodhatunk, amely meghatározhatja a jövőnket.
