Ikertornyok árnyéka
A magyar politikai küzdőtér szinte egyöntetűen azon a véleményen van, hogy a 2026-os választások tétjét nagyrészt a kormány gazdasági teljesítménye határozza majd meg. Az infláció alakulása a verseny kulcsszereplőjévé vált, és a 2025-ös év tragikus kezdése már most kijelöli a gazdasági viták fókuszát. A január és február hozta árnövekedés – ami meghaladja az öt százalékot az előző évhez képest – a választási stratégák hajszálait tépheti. Kétségtelen, hogy a lakosság, beleértve a kormánypárti szavazók jelentős részét is, belefásult a szünet nélküli drágulásba és az ahhoz való folyamatos alkalmazkodásba. Az infláció jelenlétének érzékelése most magasabb szinten rekedt meg, mint valaha.
A „meglepetés infláció” korszaka
Nagy Márton, a gazdasági minisztérium vezetője, kétségbeesett kísérletet tett arra, hogy új narratívát adjon a gazdasági problémáknak. Az egykori háborús és szankciós inflációs érvelést egy kreatívabb, de nem kevésbé problémás fogalom, a „meglepetés infláció” váltotta fel. Miközben Orbán Viktor a fogyasztók bizalmának visszaszerésére árréskorlátozással próbálkozik, a sikeresség kétséges. Amennyiben azonban az infláció enyhülni kezdene, az természetesen újabb önfényezéshez biztosítana alapot a kormányzat számára, amely saját bölcsességét dicsőítené.
A másik oldalon Magyar Péter, a Tisza Párt vezetője, alternatívával próbál kilépni a reflektorfénybe. Nyugdíjemelést ígér, valamint az alapvető fontosságú termékek, például egészséges élelmiszerek és tűzifa áfájának radikális csökkentésével kecsegtet. Bár rövid távú megoldások terén mindkét fél bőbeszédű, közép- és hosszú távú gazdasági stratégiák teljes hiányát mutatják.
A stratégiai vízió hiánya
Mindkét nagy politikai tömörület közös bélyege a hosszú távú elképzelések hiánya. A Fidesz az Európai Unió „ártalmas” befolyásának csökkentését hirdeti, míg a Tisza Párt a korrupció elleni harcot állítja középpontba. Ugyanakkor alapjaiban egyikük sem kíván jelentős változtatást eszközölni azon a rendszeren, amelyre politikájuk épül. A Fidesz a szuverenitás védelmére hivatkozik, miközben a Tisza Párt a hazai elit áldásos uralmának végét ígéri.
A valóság azonban az, hogy ezek az eltérő retorikai stratégiák gyakran fedik a kormányzati kényelmes társadalmi berendezkedés biztosítását. Magyar Péter és pártja ugyan legitimitást nyerhet a korrupció korbácsolásával, ám súlyosan tévednek, amikor az úgynevezett független sajtót egyben a fennálló hatalom támogatójának bélyegzik. A két fél egymás térfelén keres bűnbakot, ezzel nagyrészt félrevezetve a választókat és csupán részleges diagnózist adva a társadalom gondjairól.
Düh és indulat irányítása
Amíg ezek az erők egymás hibáztatásában merülnek ki, a valós gazdasági problémákkal nem foglalkoznak érdemben. Az inflációval sújtott réteg, amelynek terhei évről évre nőnek, politikai irányítástól függetlenül tehetetlenséget érez. Mindeközben a hatalom és az ellenzék egyaránt az indulatok ébresztésére, nem pedig a strukturális reformokra fókuszál.
Az infláció, a gazdaság stagnálása és a társadalmi feszültségek tovább növelik a választók frusztrációját. Érdemi előrelépés hiányában a választások dacára ezek továbbra is megoldatlan kihívásként terpeszkednek a politikai térben, megosztva, de nem megoldva a társadalmat érintő kérdéseket.
Forrás: nepszava.hu/3271776_ikertornyok-arnya
