Reálbér-emelkedés: Számok, amelyek mögött más valóság rejlik
A gazdasági valóság éles kontrasztban van a meghirdetett célokkal, hiszen a reálkereset mindössze 3,5%-kal növekedett az előző év azonos időszakához képest – erre hívta fel a figyelmet Nagy Márton. Bár az adat önmagában nem tűnik elrugaszkodottnak, a nemzetgazdasági miniszter mégis gyorsan hozzátette: ez csak egyhavi érték, amely nem alkalmas széleskörű következtetések levonására. Mindenesetre a februári 9%-os bruttó bérnövekedés és az 5,6%-os infláció között húzódó szűk mozgástér a dilemmák árnyékát vetíti a jövőbeli gazdasági stratégiákra.
A számok és a gazdaság manipulált illúziója
A februárban rögzített adatok mellett a márciusra megállapított 4,8%-os infláció és az áprilisi előrejelzések csupán 4%-ot valószínűsítenek. Nagy Márton számítása szerint, ha a 9%-os bérnövekedés fennmarad, akkor biztosítható az elvárt 5%-os reálbér-emelkedés, amelyet a kormány szinte mantra-szerűen hangoztat. Itt azonban felmerül egy elkerülhetetlen kérdés: valóban fenntartható-e hosszabb távon ez a gazdasági modell? A miniszter kritikátlanul megerősítette, hogy a 10%-os reálbér-emelkedés nem reális, és csupán a korábbi veszteségeket korrigálta. Az 5% elérése viszont szerinte megvalósítható.
A minimálbér és a gazdasági kényszerek árnyjátékai
A minimálbér helyzete különös figyelmet érdemel: az idén életbe lépett 9%-os emelés 4%-os infláció mellett papíron valóban az áhított 5%-os reálbér-növekedéssel kecsegtet. A következő évben tervezett 13%-os növelés azonban már sokkal inkább egy számokkal varázsolt gazdaságpolitikai show elemei közé sorolható. Nagy Márton szavai szerint a bérpályát a bérmegállapodások határozzák meg, így az átlagbérek emelkedése már „be van árazva a gazdaságba”. Csakhogy ez a beárazás illusztrálhatja leginkább azt a megkérdőjelezhető logikát, amellyel a gazdaságot hazánkban irányítják.
Megszegett ígéretek és feszültség a törékeny gazdasági talajon
Nagy Márton arra a küzdelemre reflektált, amelyet az infláció ellen folytatnak. Állítása szerint az Orbán-kormány az árnövekedést hajtó tényezők ellen harcol, miközben az árrések szabályozásával kívánja stabilizálni az irányadó mutatókat. Minden jó szándék ellenére azonban a valóság egyszerűbb: a gazdasági stabilitás fenntartása ezen a mesterségesen generált áremelkedési szinten kétes vállalkozás. Az állítólagos „harc” mögött politikai színjáték sejlik fel, amely aligha kínál megoldást a mélyebb strukturális problémákra.
Kiszámíthatóság vagy kényszerpálya?
Aminiszter elhivatottságról beszélt: az 5%-os reálbér-növekedés a cél, amit kitartással elérhetnek. Ez a szám azonban a gazdasági rendszer jelenlegi állapotában inkább elméleti lehetőség, mint gyakorlati realitás. A helyzet iróniája abban rejlik, hogy ennek a „küzdelemnek” a nyertesei talán sosem lesznek azok, akik leginkább rászorulnának. Az átlagos bérnövekedésből származó esélyeket ugyan beárazták, de hogy ez mennyire kompatibilis a piaci valósággal, az már más kérdés. A jövő fényében tehát a számok csak ideiglenesen igazolhatják a politikai kommunikációt, miközben a gazdasági talaj továbbra is törékeny lábakon áll.
Forrás: nepszava.hu/3276583_elfogadhatatlan-a-realber-emelkedes-merteke
