Állatok, politikai játékok és a NER különös állatkertje
Az elmúlt időszak eseményei az ország politikai légkörét egészen groteszké formálták. A kezdetben talán ártatlanul hangzó „poloskák” szóra ráfeszülő kormányzati retorika példát statuált arról, milyen apróságokon tud elcsúszni egy közösség önértelmezése, majd ahogy az ügy elterelődött a zebrákra, az események egyenesen abszurditásba csaptak át. Orbán Viktor „poloskák” megszólalása nyomán kibontakozó nyelvi kavarodás elszórakoztatta a kívülállókat, de talán többet mondott el a hatalom önreflektivitásáról, mint amit eredetileg terveztek. A zebrák, ezek a különös és váratlanul megjelenő szimbólumok, új fordulatot hoztak a farmlét narratívájában. A hatvanpusztai zebrák sorsa és állapotuk majd’ fél éves késéssel érkező kommunikációja mindenesetre ismét rávilágított arra, milyen átláthatatlan rendszerek mozgatják az ország rejtett mechanizmusait.
Kullancsok a hatalom kebelén: Lázár János megszólalása
A gazdasági és politikai folyamatok abszurd logikájában hirtelen kullancsok tűntek fel országszerte – pontosabban nem maguktól, hanem Lázár János rehabilitált politikus szájából, aki egy egészen új szintet nyitott a hatalom belső kritikájának diskurzusában. A megszólalás azonban nem pusztán a megszokott belső viták egyik résztvevőjeként értékelhető, hanem szinte példátlanul éles önkritikát sugall egy olyan rendszertől, amely látszólag mindenek felett egységesként próbálja feltüntetni magát.
Az, hogy Lázár a NER luxuséletmódját és személyes gazdagodást kiváltó attitűdjét „kullancsokként” azonosította, eddig ritkán látott önreflexiót jelez. A több mint egy évtizede épülő rendszer egyik meghatározó figurájának támadása azonban nem csupán önmagában érdekes, hanem abban is, hogy vajon mi indokolta a sebészi pontosságú, ugyanakkor szokatlanul szimbolikus kifejezésekkel tarkított kritikát. Valóban csak a luxusrepülések és jachtpartik, vagy ennél mélyebb, rendszerszintű problémára próbálta felhívni a figyelmet?
A megtűrt kritikák korlátai
„Abba kell hagyni a luxizást” – szólította föl a miniszter hasonlóan provokatív módon, de egyelőre nem derült ki, hogy vajon ez a felszólamlás csupán retorikai fogás vagy a hatalom belső erőviszonyainak átrendeződését jelzi. Lázár kijelentései mintha egy kettős tükörben tükröznék a NER állapotát: egyrészt a felsőbb körökben már kényelmetlenül égő botrányokra épülő kihívásokra reflektálnak, másrészt pedig egy önmegtisztulási forgatókönyvet próbálnak életbe hívni. Hogy a „kullancsok” kit érintenek, és mennyire széles a halmaz, amelyet Lázár megcéloz, rejtély maradt, de a célzás explicit: a fényűző életvitel és a gazdasági extrémumok legitimitása olyan problémát jelent, amely az egykori rendszerépítőket is visszaveti.
Mi marad az állatfarmból?
Orwelli narratívák jól illenek az aktuális helyzet szimbólumrendszeréhez, de talán pontatlan lenne a „diktatúra” szót használni. Egy farm, ahol az uradalomhoz tartozó teremtmények és hatalmi aktorok egyaránt újraértelmeződnek, inkább a belső komédia és a stratégiai retorikai játszmák furcsa egyvelegét adja. A zebra, pókszimbólumok, vagy most éppen a kullancsok színrelépése azt sugallja, hogy a hatalom számára létfontosságú lett a figyelemelterelés ezekben a kritikus időkben. Hogy Lázár János megszólalása valódi fordulatot hoz-e a NER megrázkódtatásában, vagy csupán újabb, belső sakklépést, az idő eldönti. Azonban egy dolog biztos: bármennyire is sikerül elfojtani az egyes kártevők hangját, valójában az ő alávetésük mindig újabb hangos narratívát szül, amely az állatfarm hatalmának alapvető novemberi természetére mutat rá ismételt erővel.
Forrás: nepszava.hu/3273995_allatfarm
