Egy tragédia jégbe fagyott emlékei
A Vezúv lábánál született Umberto Nobile sorsát nem kisebb ambíciók határozták meg, mint a történelem repítése a léghajózás aranykorába. Az olasz mérnök és felfedező zseniálisan megálmodott félmerev léghajóival egyedülálló expedíciókat vezetett, amelyek dicsőséget és tragédiát egyaránt hoztak számára.
Míg 1926-ban még együtt repült Roald Amundsen és Lincoln Ellsworth társaságában az Arktisz felett, addig két évvel később az Italia nevű léghajóval már saját expedíciójának parancsnokaként vágott neki az északi fagy rengetegének. Bár elérte az áhított Északi-sarkot, a visszaútja már cseppet sem a diadalt, hanem a katasztrófát jelentette.
A vihar, ami mindent elsodor
1928. május 25-én az Italia, ez a hárommotoros „égi bálna,” elveszítette navigálhatóságát. A viharos égbolt alatt a hidrogéntartályok megsérültek, és a ráfagyott jegesedés kizárta a további emelkedés lehetőségét. Az irányított járatból hamarosan irányíthatatlan zuhanás lett, és a Spitzbergák szigetcsoport közelében katasztrófába torkolltak az események.
Nobile így emlékezett vissza: „A kormánykerék nem engedelmeskedett többé. Egy pillanat, és talajba ütköztünk… Teljesen tudatában voltam a törött tagjaimnak, de a fájdalom nem érződött.” Az Italia tragédiája nem csupán a technológiai határokon belüli eset volt, hanem emberi drámák és a túlélésért folytatott harc árnyéka is.
A túlélés kegyetlen próbái
A becsapódást követően kilencen maradtak életben. Az elmerülő kabinból kimentett rádió az utolsó reményük lett, amellyel vészjeleiket sugározták. Egy amatőr rádiós fogta a jelzést, így vette kezdetét a küzdelem a megmentésükért. A vörösre festett sátorban hatan 49 napig küzdöttek az elemekkel, jegesmedvére vadásztak, és azon voltak, hogy esélyeiket minél tovább fenntartsák.
A mentés során egy vakmerő svéd pilóta mentette ki elsőként Nobilét és annak kutyáját. Ez a gesztus, hogy az expedíció vezetőjét helyezte első helyre, később sok kritikát zúdított Nobile-ra, akit saját honfitársai a lovagiatlanság szimbólumává aláztak.
Ezután három expedíciós tag, akik nem akartak tovább passzívan várakozni, nekivágott a jégtábláknak. E tragikus elhatározás még sötétebb fordulatot vett: a svéd meteorológus, Malmgren sorsa tisztázatlan maradt, két társa pedig a kannibalizmus gyanújával tért vissza.
A kudarc ára: egy hős bukása
Nobile hazatérése ellentmondásos fogadtatásban részesült. Bár az emberek tömege ünnepelte, Mussolini rezsimje kegyetlen ítéletet hozott felette. Megfosztották katonai rangjától, a balesetet pedig kudarcának szimbólumává tették. Nobile élete ezt követően száműzetésben zajlott: élt a Szovjetunióban, az Egyesült Államokban és Spanyolországban is.
A második világháború után tért vissza hazájába, ahol ugyan rehabilitálták és a nápolyi egyetemen tanított, de lelki nyugalmat soha nem talált. Egykori balesetét élete végéig próbálta tisztázni, megszállottan igyekezve bizonyítani ártatlanságát.
Egy hőskorszak emlékfoszlányai
Umberto Nobile története nem csupán egy emberi tragédia, hanem egy egész korszak szimbóluma is. A léghajózás aranykora rég elmúlt, de a bátorság és az emberi kitartás jeges emlékei örökre ott maradtak a fagyott északi tájon. Az Italia roncsai között sodródva Nobile örökké emlékeztet minket arra, milyen veszélyekkel jár, ha az ember a határokat feszegeti, még akkor is, ha szenvedélye és elszántsága kifogástalan.
Forrás: nepszava.hu/3276860_a-leghajok-lovagja
