A kör és a nők közössége
Valaha, amikor gyermekként az óvodában jártunk, örömmel gyűltünk össze, hogy körtáncot járjunk. Megfogtuk egymás kezét, énekeltünk, és boldogan pörögtünk körbe-körbe, feledve a világot. Ahogy felnőttünk, ezek a körök eltűntek a mindennapjainkból, és az iskolapadok mellett többé nem kerültünk közel egymáshoz, hogy kört alkossunk. A felnőttkorban pedig ritkán találkozunk azzal, hogy egy csoportban, mondjuk, nők, akik a középkorú éveiket tapossák, a hagyományos körtanccal szórakozzanak. Pedig milyen nagy szükségünk lenne arra, hogy újra megtapasztaljuk ezt az érdekes és összekötő formát.
Nemrégiben részt vettem egy találkozón a nyolckerben, pontosabban a Dajer közösségi térben, ahol a negyven feletti nők rendszeresen összegyűlnek, hogy együtt töltsenek el időt. Az egykori fodrászüzlet most egy olyan hely, ahol meleg teát kortyolgatva beszélgethetnek az élet mindennapi dolgairól. Az utolsó alkalommal a méltóság kérdésköre került terítékre, hiszen a méltóság egy olyan alapvető jog, amely minden ember számára elengedhetetlen. A kerekasztal-beszélgetés után az egyik női résztvevő javaslatot tett: mozgásba lendültünk.
Állva egy térben, minden nőnek azt kérte, hogy úgy mozogjon, ahogyan az neki éppenséggel jól esik. Különböző mozdulatokkal kifejezésre juttatva érzéseinket, voltak, akik előre hajoltak, mások a karjaikat magasan emelték vagy éppen elindultak. Csendes, szavak nélküli közegben, harmonikusan tapasztalhattuk meg a közös mozgás szépségét, ahogy harminc nő egymás mellett, ütközés nélkül lépkedett. Később párokba álltunk, és egymás gerincét simítva, lassan, finoman haladtunk felfelé, a fejtetőknél pedig egymásra néztünk. Ezután a következő javaslat a kör megalkotása volt, amely minden valószínűség szerint a spontán összefonódásunk eredménye.
A kör szimbóluma mélyen gyökerezik az emberiség történetében. Az elgondolás, hogy ez a forma tökéletes, hiszen egységességet, oszthatatlanságot közvetít. Az eredete a pontból származik, ami a kezdet és a vég határvonalát is eltünteti. A kör mozgása elkerülhetetlen, hiszen az univerzális jelentése sokféle dimenzióval bír. Az ókorban az eget szimbolizálta, ezért is vált a láthatatlan, transzcendens világ jelképpé. Olyasvalami, mint a Nap, amely szintén kör alakú. Platón és Jung is a pszichét kört formálva ábrázolták, megerősítve ezzel nevük által is a kör fenoménját.
Körformák jelenléte már az emberi lét korai szakaszait is végigkísérte. Az isteni védelem kérésének egyszerű módja volt, hogy kör alakú ékszereket viseltek magukon. Gyűrűk, karkötők, nyakláncok és korona mind a védelmet szimbolizálták, nem csupán dekorációként funkcionálva. Ezek az eszközök a lélek és a test közötti szorosabb kapcsolatra is utalnak. A kör tehát nemcsak fizikai, hanem spirituális védelmet is nyújtott valaha, máig őrizve e szimbólum mágikus erejét.
Ezért is fontos, hogy időről időre emlékezzünk arrafelé, ahol a körtánc és a tényleges kapcsolódás élménye egyesít minket, akár gyermekkori örömökbe, akár felnőttkori közösségi élményekbe pillanthatunk bele. Az összes nőt arra bátorítom, hogy találjon találkozóhelyet, ahol újra felfedezheti ezt a harmincon túli közösséget, ahol a méltóság kérdését soha nem szabad lenézni, és ahol készen állunk egymás támogatására, hogy a kört újra megteremtsük.”
