VAGY A GYULAI ZSIDÓ MÁRTÍROK EMLÉKE VAGY GÖMBÖS GYULA DÍSZPOLGÁRSÁGA?
Rendhagyó szellemi utazásra hív a holokauszt szörnyűségeinek felidézése egy olyan városban, amelyet a történelem sötét árnyai kísértek el. Konrád György, a Kossuth-díjas író és szociológus, mélyen nosztalgikus, ugyanakkor kritikus szemlélettel tekint a zsidó sorsra, amikor gyermekkoráról beszél. Emlékezete szerint öt éves korától fogva tudta, hogy a zsidó emberek élete a gyötrő sorscsapások és a háború fenyegetése alatt áll. Kérdéseire, amelyeket anyja irányába fogalmazott meg, beleégett a gyermeki tudatába a rejtély, hogy miért ez a gyűlölet és miért akarják őket eltüntetni. Gyulán, ahol felnőtt, a zsidó közösség oktatott és tehetséges embereket adott a világnak, például Makk Károly filmrendezőt, aki szintén jelezte a zsidó származását. Az ő hazatérési történetei keverednek a háborús emlékekkel, amelyek a gyilkos gépezet rettenetes működéséről tanúskodnak.
A GETTÓK FELÁLLÍTÁSA GYULÁN
1944 tavaszán Gyulán is megkezdődtek a zsidó közösség kényszerlakhelyeinek kialakítása, amit az új főispán, Székács István irányítása alatt valósítottak meg. A gettók létrehozását sürgető értekezletre 1944. május 6-án került sor. A Békés megyei vezetés gyorsan cselekedett, hogy a zsidó állampolgárok összegyűjtését és koncentrálását mielőbb végrehajtsák. Az események egy másik szomorú aspektusa, hogy a város vezetése a helyi zsidó közösség terheit mélyen a zsebébe kívánta helyezni, így a költségek nagy részét a gyulai zsidókra hárították. Az első telepítések május 5-én kezdődtek, és ami pár hét múlva fog történt, azt Kereskényiné Cseh Edit munkáiból fényesen dokumentálni tudjuk.
1944 márciusában a német megszállás után a Sztójay-kormány felgyorsította a kitaszítással kapcsolatos intézkedéseket. Április 7-én érkezett a rendelet, amely kijelölte a zsidók elüldözésének folyamatát. Ennek nyomán Gyula és környékének zsidó lakosait is kényszerdugattyúként szállították át a kijelölt gettókba, ami ezredesek kezébe került. Gyula környéki települések, mint Doboz és Újkígyós, együtt szenvedtek a megpróbáltatásokkal. Az akciót a helyi zsidó hitközség teherbírásának rettenetes mértéke kísérte, ami sokakat a gyötrelmes sorsra kényszerített.
A GYULA MEGYEI ZSIDÓK SORSÁNAK KÉRDÉSEI
Korossy Albert, Gyula akkori polgármestere öt gettóbizottságot alakított ki, hogy irányítsa a gettók létrehozását és a jövőbeli költözéseket. A város elöljárósága a legjobban tudta, hogy a zsidóság jogait megsértik, ám a helyi lakosok aggodalmai a saját jólétükkel és a háborús helyzetükkel foglalkozó prioritásokat képviseltek. Ekkor a helyzetet súlyosbította az is, hogy az élelmezési kéréseket elutasították, a zsidó közösség igényeit nem vették figyelembe. A gettóban élők szorult helyzete és a helyi hatóságok empátiájának hiánya sötét képét festette a város életéről. A női és gyermekérdekek, akár a szépreményű kérések is, mind elmerültek a megyei bürokráciában, amely a gettók fenntartásának terheit építette arra, hogy az éheztetett emberek sorsa érintetlen maradjon.
DEPORTÁLÁS ÉS FELELŐSSÉG
1944. június 16-án a zsidók tömegeit, akiket addig a gyulai gettókban tartottak, Békéscsabára szállították. Az események borzalmai itt sem értek véget; a deportálás a legrosszabbat hozta elő a város életében. A tettesek következmények nélkül kezelték az eljárási rendet, mintha a tragédia csupán egy kötelező adminisztratív lépés lett volna. Az elvett tárgyak és a megsemmisített iratok hitelesítettek összeesküvést a zsidó közösség ellen. A gettókkal kapcsolatos bürokrácia pontosan mutatja be, hogy a zsidóknak ki kellett zárniuk azokat a lehetőségeket, amelyek a háládatlanul magukra hagyott közösségek szavazatain alapultak. A gyulai polgármesteri hivatal kérlelő írásait, ahogy az eljárások megdöbbentő mértéke mutatang, sosem fogadta el.
AZ EMLÉKEZÉS FONTOSSÁGA
Majd évtizedek folyamán a Gyulán tartott megemlékezések révén sokáig nem tudtuk elképzelni, hogy milyen súlyos és megmásíthatatlan következmények álltak a zsidó közösség kivégzésének hátterében. A város társadalmi szövetének megrázkódtatása, a családok, mesterek és barátok elvesztése pontosan olyan súlyos volt, amilyennek a történelem során emlékezni fogunk rá. Gyula nem csupán a város, hanem valami más, valami mélyebb jelentés is, amit az emberi értékek és az intelligencia hiánya sajnálatosan nem tudott megmenteni.
Ahol ma a zsidók már nem élnek, az a helyszín emlékével van tele, amin keresztül a város polgárságának legfontosabb feladata, hogy védje a múltat, és emlékezzen a mártírok emlékére. A temető mellett, ahol gyászoló szívvel kell fejet hajtanunk a megöltek előtt, nem hagyhatjuk figyelmen kívül a múlt erkölcsi felelősségének súlyát, és azt sem, hogy a város vezetői miért nem végezték el feladataikat. A holokauszt gyulai áldozataira való megemlékezés közeket és akaratot kíván, hogy ne csupán egy rendezvény legyen, hanem a tettek és az eddig el nem mondott szavak megfogalmazása is.
A témához visszatérve, elérkeztünk a kényes szemponthoz: Gömbös Gyula díszpolgársága. A múlt preismerhetetlensége és a döntések tartós hatása közt feszülő ellentmondás folyamatosan kérdéseket generál. A képviselő-testületnek felelősséget kell vállalnia, ha a múlt bűnei még mindig élőek maradnak és senki sem tesz semmit a változás érdekében. A jövő nem ígérhet mást, csak selejtet egy adóssággal és egy világ megrendülésével, ha nem képesek a figyelemre méltatlan döntéseket visszavonni.
E emlékezés és elhatározás tükrében folytatjuk a harcot a feledés ellen, miközben fontos, hogy ne veszítsük szem elől a jövőt és a becsület megőrzését.
