A Mester Nyomdokain: Hemző Károly Hatása a Magyar Fotográfiára
Szarka Klára kurátor szerint a Hemző-díjasok napjainkban már megkerülhetetlen szereplők a magyar fotográfia világában. A Műcsarnok tárlata, mely a legendás Hemző Károly 1976-os „Találkozásaim” című kiállítását idézi meg, párbeszédbe állítja a mester képeit a XXI. századi fiatal alkotók, a Hemző-díj nyertesei és finalistái munkáival. Szarka Klára, aki az „Újabb találkozásaink” című kiállításon dolgozik, elmondta, hogy ő először a New York Palotában találkozott Hemző Károllyal, ahol a Magyar Hírlap archívumvezetőjeként dolgozott a kilencvenes években. E találkozók során a mester megmutatta neki a Műcsarnokban rendezett háromtermes kiállítását és annak megnyitóját, amely mély nyomot hagyott benne.
Szarka Klára elmondása szerint Hemző Károly az 1976-os kiállítással messze túlmutatott a kor szokásain, hiszen ő maga installálta a képeit, amelyeket nemcsak nagy méretben állított ki, hanem triptichonokká is formázta. A kiállítás első termében a hetvenes években készült, figyelemreméltó sportfotók, Budapest képei, valamint lovakról készült portrék láthatók. Különösen emlékezetes Hemző „Triptichon” című fotósorozata, amely három különböző helyszínen készült képet tár elénk: egy belga középkori kápolnában álldogáló turistacsoportot, egy Párizs melletti ifjúsági fesztiválon megörökített szerelmespárt és egy Sopronban található címer felett átrepülő fehér galambot.
A kiállítás második termében, amely a „Tól – ig” címet viseli, a Hemző-díj finalistáinak fotóit és ezekhez kapcsolódó homage-képeket tekinthetünk meg. Itt Bielik István Hemző egy híres ételfotójának kortárs interpretációját láthatjuk, ahol a hagyományos ételek helyett modern alapanyagokat használt. A térben prominent helyet kapnak a Hemző Alapítvány fotográfiával foglalkozó tagjainak alkotásai, köztük Korniss Péter 1974-es Műcsarnokban rendezett kiállításáról készült képek, illetve Bácsi Róbert és Bánkuti András változatos tematikájú munkái.
A „Most” című szekcióban a Hemző-díjat eddig elnyerő alkotók munkái láthatók, kivéve az idei év nyertesét, Mohos Zsófiát. Szarka Klára kifejtette, hogy a Hemző-díjra harmincöt év alatti, határon túli és anyaországi magyar fotográfusok pályázhatnak, és hogy a szakemberek általi ajánlások segítik a fiatalokat a fejlődésben. A díjazottak közül senki sem hagyta abba a fényképezést, és mindannyian a magyar fotográfia fontos személyiségei lettek. Az utolsó teremben pedig nyilvánvaló, hogy a nyertesek eltérő módon közelítik meg témáikat, például Zoltai András a globális szárazsággal kapcsolatos képeiből, míg Végh László a parajdi sóbányában készült riport-installációk segítségével képes kifejezni mondanivalóját. Emellett láthatunk olyan portrékat is, amelyek különböző közösségek életét, mint például Pályi Zsófia búcsúzásai és Hajdú D. András „A herszoni fiú” című munkája, mutatják be.
A tárlaton említésre méltó, hogy két elhunyt alkotó, Csudai Sándor és Móricz-Sabján Simon művei is szerepelnek. Csudai Sándor Szabadság-szobrot lebukó napkoronggal, valamint a pandémia idején villamosmegállóban várakozó madármaszkos férfit örökített meg, míg Móricz-Sabján Simon a Gyulai Várfürdőben töltekező emberek érzékletes portréit készítette el, ábrázolva, ahogy azok a jellegzetes barna vízben pihentetik megfáradt testüket.
Összességében a kiállítás nemcsak Hemző Károly munkásságának méltó tisztelgése, hanem egy olyan platform is, ahol a fiatal alkotók tehetsége és látásmódja együttesen, párhuzamosan jelenik meg, bizonyítva, hogy a magyar fotográfia folyamatosan fejlődik és megújul. A tárlat megtekinthető 2026. szeptember 20-ig a Műcsarnokban.
