Indoklás nélküli elutasítások: Iskolaigazgatók kinevezése körüli anomáliák
Az idei tanév több helyen is intézményvezető nélkül indult el, miután a Belügyminisztérium tömegesen utasította el az iskolaigazgatói pályázatokat mindenféle konkrét indoklás nélkül. Az érintett pályázatok többnyire olyan jelöltekhez kötődtek, akiket az iskolai közösségek – tantestületek, szülők és diákok – egyhangúan támogattak. Ami még inkább visszás, az elutasítások gyakorisága azokon a helyeken nőtt meg, ahol korábban polgári engedetlenségek, sztrájkok vagy központi intézkedésekkel szembeni tiltakozások zajlottak. Véletlen lenne? Nehezen hihető.
A kritikus hangok elhallgattatása
Az elmúlt időszakban már jelentősen érezhetővé vált a kritikus vagy autonóm véleményt képviselő iskolaigazgatók elleni manőverezés. Amennyiben egy igazgató nyíltan kiállt kollégái mellett, vagy bátorkodott felszólalni egy általa helytelenített központi intézkedés ellen, úgy úgy tűnik, automatikusan céltáblává vált. Az ilyen jellegű „kényelmetlen” vezetők helyzete tovább bonyolódik, amikor szülők és pedagógusok is kiállnak mellettük, utcai demonstrációkkal és más akciókkal fejezve ki elégedetlenségüket.
Új rendelet, régi mentalitás
Egy 2023. január 1-jétől érvényben lévő rendelet tovább szűkítette a lehetőségeket azok számára, akik iskolavezetői szerepre pályáznának. Az új szabályozás alapján egy pedagógus csak a megfelelő „köznevelési igazgatóképzés” elvégzése után nyújthat be pályázatot. Azonban a képzésen való részvétel sem automatikus: csak az indulhat, akit a fenntartók – például tankerületi központok vagy szakképzési centrumok – előzetesen jóváhagynak. Ez gyakorlatilag garantálja, hogy kizárólag azok léphetnek pályára, akik megfelelnek bizonyos politikai vagy ideológiai kritériumoknak.
A megbízhatóság új mércéje
Ennek a rendszernek a legriasztóbb aspektusa a politikai vonal erőteljes előtérbe helyezése. Jól körülhatárolható kritériumok nélkül, mindössze néhány érdekcsoport döntése alapján „politikailag nem megbízható” címkét kapni látszólag nem több, mint adminisztratív eszköz arra, hogy megakadályozzák a kritikus gondolkodás terjedését az oktatási szférában. Az ilyen eljárások visszatérését sokan a múlt árnyékának vélik, ahol az ideológiai lojalitás felülírta az intézmények érdekeit és a közösségek választását.
Kényszer vagy reform?
Az új szabályozások és a Belügyminisztérium visszás lépései éles vitákat generálnak az oktatási közéletben. Míg az érintettek egy része az igazságosabb és átláthatóbb rendszer érdekében küzd, addig a döntéshozók egy látszólag jól működő, központosított irányítási modellt próbálnak védeni. Az elutasított pályázatok és az új képzési előírások nyomán új kérdések fogalmazódnak meg: meddig mehet el a központi kontroll anélkül, hogy azt a közösségek támogatása teljesen elveszne? És lehet-e igazán független és autonóm oktatási rendszer politikai interferencia nélkül?
Forrás: nepszava.hu/3275326_szures
