Egy kamasz 1 évet, egy kisbaba 105 napot vár gondozási helyre – elkészült a gyermekvédelmi diagnózis
Mintegy 130 ezer veszélyeztetett gyermek, 3500 kis- és fiatalkorú, akinek jelenleg nincs megfelelő gondozási helye, évente átlagosan 17 ezer szökés, 11 éves szerfüggők, növekvő öngyilkosság, éhezés, életveszélyes gyermekvédelmi épületek – minden ötödik gyermek szegénységben él. Ez a gyermekvédelmi rendszer aktuális helyzetének diagnózisa, amelyet a Gyermekjogi és Gyermekvédelmi Államtitkárság tárt fel és mutatott be.
A 200 oldalas dokumentumot közel száz órányi személyes beszélgetés, több száz oldalnyi beszámoló és javaslatterv, félezer szakemberrel való találkozás, valamint 12 megye és 18 intézmény bejárása, több mint 3 ezer megtett kilométer után állították össze. A cél a valóság tényszerű megmutatása és azoknak a fájdalompontoknak és jó gyakorlatoknak a beazonosítása, amelyek mentén a gyermekvédelmi rendszert érintő fejlesztéseket és megerősített szolgáltatásokat szervezni szükséges. A készítők szerint a magyar gyermekvédelmi rendszer 2026-ra a strukturális összeomlás határára sodródott.
Magyarországon több mint 1,6 millió gyerek él, közülük 130 ezret tartanak nyilván veszélyeztetettként, azaz a gyerekek közel 8 százalékát. A helyzet Észak-Magyarországon a legkritikusabb, Közép-Magyarországon és a Nyugat-Dunántúlon regisztrálják a legkevesebb érintettet. A veszélyeztetettség oka lehet bántalmazás, elhanyagolás, gyereknevelési problémák, a gyerek önmagára és másokra veszélyes magatartása, valamint a szegénység.
2021 óta évente 3600-4500 között változott az egy év folyamán szakellátásba kerülő gyerekek száma, 2025-ben 3629 volt. Bár az adatok szerint 2024-től csökkenni kezdett a szakellátásban élő és az egy év folyamán bekerülő gyerekek száma, a valóság ezzel szemben az, hogy az elhelyezés szükségszerűségét sokkal több esetben állapították meg, de férőhely hiányában nem tudtak bekerülni a szakellátásba – ez a rendszer bedugulása.
A nevelőszülői hálózatokban lévő férőhelyek száma 2022-ig emelkedett, majd 2023-ról 2024-re a kifogástalan életvitel és pszichológiai alkalmassági vizsgálatok bevezetésének idején drasztikusan csökkent. 2025-re több mint 2000-rel kevesebb nevelőszülői férőhely volt, mint a csúcsot jelentő 2022-es évben. A nevelőszülők átlagéletkora 50,5 évről 51,6 évre emelkedett, a 60 év felettiek száma 1146-ról 1251 főre, a 65 év felettieké 428-ról 520 főre nőtt.
Az állami fenntartású intézményekben 2021. január 1-jén 43 bezárt csoportot tartottak nyilván, 2026. július 31-én már 97-et. Ekkor 853 olyan férőhely volt, amely azért nem tudott gyerekeket fogadni, mert nem volt elég szakember a megfelelő gondoskodáshoz. Tavaly egy egyéves gyereknek átlagosan 105 napot kellett várnia gondozási helyre – döntően kórházakban –, míg egy 14-17 éves gyereknek 358 napot.
A szakemberek beszámolói szerint az elmúlt öt–tíz évben a gyermekvédelmi rendszerben megjelenő gyerekek jelentős részénél a halmozottan hátrányos helyzet újratermelődéséből fakadó, egyre komplexebb problémák vezetnek a kiemeléshez. A mélyszegénység, a több generációs kirekesztettség, a szenvedélybetegségek jelenléte, a gondozatlan terhességek és a szülők pszichiátriai problémái mellett egyre súlyosabb fizikai, verbális és szexuális abúzust szenvednek el a gyerekek. A szerhasználat egyre fiatalabb életkorban jelenik meg: míg korábban a 16-17 évesek körében volt jellemző, ma már általános, hogy 11-12 éves gyerekek szerfüggőséggel kerülnek szakellátásba. Egyes megyékben az önsértés, az öngyilkossági gondolatok és öngyilkossági kísérletek emelkedő tendenciáiról számoltak be, és több beszélgetésben megjelent a korai várandósság és a nemi úton terjedő fertőzések problémája is.
A jelentés rendszerszintű problémaként azonosítja a súlyos férőhelyhiányt – jelenleg 2700 gyereknek kell olyan helyen élnie, ami számára nem megfelelő, és vannak, akiket akár 500 km-re a családjuktól helyeznek el –, a krízisintervenció hiányát, a szakma anyagi és társadalmi megbecsültségének összeomlását, a szakemberhiányt, az erősen centrális működést és a pénzügyi autonómia hiányát, a kettős mércét az állami és a nem állami fenntartású intézmények között, valamint egyes intézmények életveszélyes ingatlanállapotát. A dokumentum az intézményi bántalmazást is megállapítja: a rendszer a komplex, rendszerszintű problémái miatt is bántalmazó módon működik, amelyben jelen van a felnőtt–gyermek és a kortárs bántalmazás is.
A terepen dolgozó szakemberek beszámolói szerint a gyermekvédelmi rendszer befulladt: kevés a férőhely, kevés a szakember, kevés a szolgáltatás, és már régóta nem a gyerek legfőbb érdekét nézik, hanem a legkisebb rosszat keresik. A gyermekfelügyelők 320 000 forint nettót visznek haza, és volt olyan eset, amikor negyven jelentkezőből egy sem vállalta a munkát, miután meghallották a fizetést. A gyámok havonta több ezer kilométert vezetnek, miközben másfél havi benzinpénzt előre kell finanszírozniuk.
