ELVAN A PÓCS…
Pócs János egyre inkább élvezi, hogy saját magából hülyét csinálhat. El tudom képzelni, hogy bármelyik beteg álmát túlszárnyaló mozit készíthetne a mesterséges intelligencia segítségével Magyar Péterről, de Pócs inkább maga vág neki a rendezésnek. Nyilvánosan bejelenti a Parlamentben, hogy egy időre inkább fizetés nélküli szabadságra vonul, mert miért is kérne fizetést azért, hogy szórakozzon. Tekintve tevékenységének irányvonalát, nyilvánvaló, hogy az nem ütközik a népképviselet eszméjével, pláne nem annak gyakorlatával.
Az Orbán-rendszer ellenzékét biztosan nem képviseli, és – kijelenthetem, kedves honfitársak – véleményem szerint a Fidesz szavazóinak sem igen képviseli az érdekeit. Van egy olyan visszatérő álmom, hogy a nemzeti keresztények is kételkednek abban, hogy Pócs filmes munkássága bármiféle pozitív hatással lenne a félhalott magyar gazdaságra. De abban mindannyian egyetérthetünk, hogy amíg Pócs és a hasonló propagandisták tartalmai szórakoztatják az országot, addig elkerülhetjük a népi tekinteteket, amelyek a gödi akkumulátorgyár működésének egészségkárosító hatásait felfedező jelentésekre irányulnának, valamint a kormányzás során elkövetett gyermekbántalmazásokról szóló, folyamatos elhallgatással terhelt ügyekre.
Pócs és társai láthatóan nem törődnek az ország sorsával. Számukra a választási győzelem kulcsfontosságú, még akkor is, ha közben a szotyihéjakat hányják maguk köré. A Kárpát-haza békepárti világkoalícióval való kommunikációjuk, miszerint a magyar nép életét, vérét és pénzét egyaránt Ukrajnába kívánják transzportálni, csak fokozza a helyzet komikumát. Hiszen a magyarok, úgy tűnik, megérdemlik, hogy Pócs a titkos üres szobára utalva elmesélje, hogy mire számíthatunk az egyetlen veszélyes ellenzéki párttal, amely egymással hancúrozó vezetőkből áll.
Tizenhat éven át kormányoznak, mégis a legfőbb reményük egy üres szoba, ahol Pócs a rémálmait elbábozza. Bár Orbánék a négy fal között is figyelhetnének magukra, figyelmet érdemlő képviselőként a jövője érdekében mégiscsak érdemes tenniük egy lépést előre, talán azzal, hogy kicsit jobban érdekli őket az ország valósága.
