Janovics Jenő életének színházi átirata a MITEM-en
Valahol a tragédia és a komédia határán egyensúlyoz ifj. Vidnyánszky Attila rendezése, a „Janovics.” Ez a Kolozsvári Állami Magyar Színház produkciója formanyelvében és atmoszférájában is az „Ifjú barbárok” világát idézi vissza, lendületével és intenzív gesztusaival pedig egyértelműen továbbviszi azt a színházi nyelvet, amelyet a rendező már korábbi műveiben is alkalmazott. A trilógia második darabjaként bemutatott előadás a méltatlanul alulértékelt kolozsvári színházigazgató és filmes, Janovics Jenő alakját helyezi a középpontba.
Az előadás nyitóképe a menekülő Janovicsot és társait ábrázolja, egy hatásos képi és narratív pillanattal megidézve a múlt viharainak drámai hangulatát. Az emblematikus balta is feltűnik, amely már az „Ifjú barbárok” előadását meghatározta, tovább erősítve a párhuzamot a korábbi mű és a „Janovics” között. Bár a trilógia első részében Kodály Zoltán és Bartók Béla barátságát állították középpontba, most a színházi rendezőt és filmes úttörőt ismertetik meg a nézőkkel.
A történelem árnyékában: Janovics Jenő pályájának rövid áttekintése
Janovics Jenő tevékenysége a korabeli Kolozsvár kulturális életének meghatározó motorja volt. Ő vezette a kolozsvári magyar színházat 1905-től csaknem három évtizeden át, egy olyan korszakban, amikor a politikai és társadalmi viharok nemcsak a művészeteket, hanem annak létfeltételeit is alapvetően érintették. Janovics a magyar színház túlélését és fennmaradását sokszor saját vagyonát áldozva küzdötte ki, miközben filmkészítőként is úttörővé vált. Némafilmeket gyártott, producerként segítette magyar származású, később hollywoodi hírnevet szerző rendezők karrierjét, és maga is szerepelt a vásznon.
Ám nem csupán a történelem sodrása, hanem Janovics belső küzdelmei is meghatározzák az előadás narratíváját. A színházi kulisszák mögé tekintve olyan dilemmákat ismerhetünk meg, amelyek ma is mélyen időszerűek: mit tehet egy művész, ha a fennmaradásért vívott harc morális kérdésekkel ütközik össze?
A színházi nyelv virtuozitása
A „Janovics” előadás szerkezete a történelmi és életrajzi hűség mellett rendkívül improvizatív. Vecsei H. Miklós és Németh Nikolett szövegkönyve a Janovics naplójából és más dokumentumokból merített, míg a szereplők szabad alkotófolyamatának köszönhetően új dimenziókat nyert. Az egyik legkülönlegesebb jelenet a „casting” szekvencia, amely szokatlan humorral és mély gondolatokkal kalauzolja a nézőt. A színészi kiszolgáltatottság groteszk színezete mögött a produkció mély empátiával nyúl a színházon belüli hatalmi viszonyok és a kreatív önazonosság kérdéseihez.
Az előadás nemcsak a drámai szövegre, hanem a zene és a mozgás nyelvére is bátran támaszkodik. Mester Dávid zeneszerző és Berecz István koreográfus munkájának köszönhetően a színházi nyelv minden eleme harmonikus egészet alkot. Az a virtuóz komplexitás, amely az „Ifjú barbárokban” is kiemelt szerepet kapott, ezúttal kijelenthetően fokozódott, egészen egyedülálló élményt teremtve.
A színészi alakítások és a közösségi színház ereje
Bács Miklós címszereplése méltán dicsérhető, érzékenyen és erőteljesen kelti életre Janovics Jenő alakját. Mellette a társulat minden tagja kiemelkedő teljesítményt nyújt: Bíró József, Kardos M. Róbert, Albert Csilla, Tótszegi Zsuzsa, Bodolai Balázs és mások ugyancsak lenyűgöző színpadi jelenléttel gazdagítják a produkciót. A közösségi színház ezen formája, ahol a színészek minden pillanatban együtt építik a történetet, rendkívül magával ragadó.
Az előadás végén a nézők szabályosan rá vannak bízva, hogy eldöntsék, mikor ér véget a tapsrend. A szimbolikus gesztus azt sugallja, hogy a színház folytatódik, nincs lezárása – egy gondolat, amely mély filozófiai üzenetet hordoz.
A trilógia perspektívái
A „Janovics” tulajdonképpen egy nagyobb történet második fejezete, amely az idők során különböző, meghatározó magyar kulturális szereplőket helyez majd előtérbe. Elképzelhető, hogy a trilógia harmadik darabja Ady Endre köré épül, de jelenleg mindenki figyelme a „Janovics” izgalmas, érzelemdús világára szegeződik. Májusban és júniusban a kolozsvári közönség, majd Szolnokon, az Országos Színházi Találkozó keretében is látható lesz a produkció.
