ÚTRAVALÓ: A megújulás üzenete Márton Árontól
Ahogy az év vége közeledik és advent időszaka beköszönt, sokan lelkileg is számot vetnek, átgondolják, mit kellene megváltoztatniuk, és hogyan járulhatnának hozzá a megújuláshoz. E folyamat során nem találhatnánk hitelesebb példát Márton Áronnál, Erdély legendás püspökénél, aki a 20. század legsötétebb periódusaiban is bátran kiállt az emberi élet és méltóság védelme mellett. Az üldözések idején eltökélten felemelte szavát a zsidók deportálása ellen, miközben mások hallgattak, és vállalta a börtönt is hitbeli meggyőződése miatt a kommunista diktatúra alatt.
Márton Áron üzenete megtartja aktualitását, és erre ma is égetően szükség lenne, különösen azok számára, akik felelős pozíciókat töltenek be. A politikai kultúra mélyrepülése és a közbeszéd lezüllése megdöbbentő. A püspök mintha előre látta volna a jövőt, ahol a kereszténység zaja elnyomja a valódi hitet, amely sokszor nem más, mint politikai termék. Ő azokat szólítja meg, akik hangosan hirdetik vallásosságukat, miközben cselekedeteik elmaradnak a krisztusi parancstól, amely a mások iránti szeretetet hirdeti.
Márton Áron világosan diagnosztizálja a mai „látszatvilág” problémáit: a valós értékek üres hangoztatása nem elegendő, ha az erkölcsi alapok hiányoznak. Egy alkalommal így fogalmazott: „Ha az új nemzedék apáinál jobb akar lenni, azt azzal kell kezdenie, hogy a látszatkereszténységgel felhagyva tegye magáévá a kereszténység egész hitrendszerét és erkölcsi tartalmát.”
Sajnos gyakran látni, hogy a kereszténység nevében éppen annak lényegét, a szolidaritást és a tisztességet tapossák sárba. Márton Áron azonban ennél mélyebbre ás, rávilágít arra, hogy az emberi jellem romlásához mi vezet. Az ő megállapítása is éles kritikát fogalmaz meg a mai állapotokról: „Az ember… amilyen mértékben fordult el Istentől és törvényeitől, olyan mértékben tompult el a lelkiismerete.” Az erkölcsi érzék zűrzavarában már nem képes különbséget tenni a jó és a rossz, az igaz és a hamis között.
Márton Áron legfontosabb üzenete a mai megosztott társadalom számára az összefogás felhívása. Manapság, amikor a politikai és társadalmi megosztottság mélyebb, mint valaha, a püspök szavai különösen figyelemreméltóak. Ő, aki maga is sok üldöztetést szenvedett el, nem a bosszú és a kirekesztés eszméjét hirdette. Ahelyett, hogy a „mi” és az „ők” harcában látta volna a jövőt, az emberi közösség helyreállításának fontosságát hangsúlyozta.
„A szétválasztó pontok helyett keressük azokat a momentumokat, amik összehoznak, és azt hiszem, a katolikus lelkiismeret előtt is ez az egyetlen helyes szempont.” Az év végén, amikor visszatekintünk az elmúlt hónapokra és reménykedve szemléljük a jövőt, erőt meríthetünk e gondolatokból, hiszen üzenete azt sugallja: nem vagyunk egyedül. A történelem azt mutatja, hogy amikor a megújulás iránti vágy belső meggyőződéssé válik, akkor a látszólag áthatolhatatlan erkölcstelenség fala végül megreped, és megsemmisül.
Forrás: nepszava.hu/3305512_utravalo
