Csaknem 150 ezren tüntettek a szélsőjobboldali AfD előretörése ellen Németország-szerte
Németország-szerte csaknem 150 ezren tüntettek szeptember 12-én a szélsőjobboldal erősödése ellen. Mintegy húsz városban tartottak megmozdulásokat, a legnagyobbak között Berlin, Hamburg és Düsseldorf szerepelt.
A német fővárosban a szervezők 32 ezer résztvevőről beszéltek, míg a rendőrség a különböző rendezvényeken összességében alacsony számú, öt számjegyű tömeget jelzett. Düsseldorfban a rendőrség és a szervezők egyaránt körülbelül húszezer felvonulóról számoltak be.
A Prüf kezdeményezés tizenöt tartományi fővárosban szervezett akciókat, saját közlése szerint ezekben mintegy 90 ezren vettek részt. Hamburgban 25 ezres tömegről számoltak be, Berlinben pedig az AfD is rendezett kampányeseményt Kristin Brinker fővárosi listavezetővel, amelyet ellentüntetők kísértek.
A tiltakozások közvetlen előzménye az Alternatíva Németországért szász-anhalti választási áttörése. A párt szeptember 6-án 43,79 százalékot szerzett, és 39 mandátumhoz jutott a 83 fős magdeburgi tartományi parlamentben. Ez több mint kétszerese a 2021-es eredményének, s mindössze három hely választja el az abszolút többségtől. A CDU 15 mandátumra szorult vissza, miközben a hagyományos pártok egyike sem akar koalíciót kötni az AfD-vel. A nagyarányú, 77 százalék fölötti részvétel azt is jelezte, hogy az eredmény nem kis mozgósításból következett.
Berlinben hét útvonalról indult csillagmenet, amely a Vörös városháza előtt zárult. Szakszervezetek, civil mozgalmak, kisebbségi szervezetek és az Omas gegen Rechts csoportjai is részt vettek a tiltakozásban. A demonstrálók egy része a demokratikus pártok úgynevezett Brandmauer-politikájának a fenntartását követelte. Ez a tűzfal azt jelenti, hogy a CDU, az SPD, a Zöldek és a Baloldal nem lépnek kormányzati együttműködésre az AfD-vel. Mások azt sürgették, hogy vizsgálják meg a párt betiltásának alkotmányos lehetőségét.
Szász-Anhaltban a tűzfal minden korábbinál nagyobb nyomás alá került. Ulrich Siegmund és pártja nem szerzett önálló többséget, de a parlamenti matematika rendkívül szűkre szabja a többi erő mozgásterét. A CDU vezetése továbbra is kizárja az együttműködést, ugyanakkor stabil kormány csak több, egymástól távoli párt összefogásával alakítható. A Sahra Wagenknecht Szövetség (BSW) öt mandátuma különösen fontossá válhat, mert egyes külpolitikai és migrációs kérdésekben közelebb áll az AfD-hez, mint a klasszikus baloldali pártokhoz.
A helyi AfD-szervezetet a tartományi alkotmányvédelem igazoltan szélsőjobboldali törekvésként kezeli. Siegmund kampányában a bevándorlás szigorú korlátozását, gyorsabb kitoloncolásokat, a közmédia finanszírozásának átalakítását, a tartományi kormányzati struktúra karcsúsítását és a koronavírus-időszak döntéseinek a felülvizsgálatát ígérte. A párt az Oroszországgal való kapcsolatok javítását és az Ukrajnának nyújtott német támogatás csökkentését is sürgeti. Ellenfelei szerint ezek a törekvések Németország külpolitikai és demokratikus alapállását is próbára teszik.
A tiltakozási hullám ereje azt mutatja, hogy az AfD sikere nem maradt válasz nélkül, de a demonstrációk önmagukban nem oldják meg a hagyományos pártok problémáját. A szász-anhalti eredmény mögött a migráció mellett a megélhetési költségek, az ipari átalakulás, a keletnémet régiók tartós elégedetlensége és a berlini szövetségi kormánnyal szembeni bizalmatlanság is ott áll. A párt különösen erős volt a munkások, a férfiak és a fiatalabb választók körében, ami megnehezíti azt az egyszerű magyarázatot, hogy támogatása kizárólag egyetlen társadalmi csoport protestszavazataiból áll.
Friedrich Merz kancellár számára a vereség azért különösen súlyos, mert a CDU 2002 óta folyamatosan vezette Szász-Anhaltot. A kancellár kitart amellett, hogy nincs együttműködés az AfD-vel, de saját pártjában is erősödik a vita arról, hogyan lehet visszaszerezni a radikális jobboldalhoz átpártolt szavazókat. A szövetségi reformok, az infrastruktúra-fejlesztés és a gazdaság élénkítését célzó intézkedések egyelőre nem hoztak érzékelhető politikai fordulatot. Országos felmérésekben az AfD tartósan a legnagyobb erő, vagy a legnagyobbak közé tartozó erők között szerepel.
A következő teszt már szeptember 20-án érkezik: Berlinben és Mecklenburg–Elő-Pomerániában választást tartanak, ezért a mostani utcai mozgósításnak közvetlen kampányhatása is lehet. A keleti tartományban az AfD a felmérésekben vezet, a német fővárosban pedig szintén erősödött. Németország így egyszerre él át két egymással ellentétes mobilizációt: a radikális jobboldal választási áttörést próbál további tartományokra kiterjeszteni, ellenfelei pedig tömegtüntetésekkel akarják jelezni, hogy a parlamenti előretörés nem jelent társadalmi egyeduralmat.
